2011. december 15., csütörtök

Aktuális...

(az alábbi leírás ma fogalmazódott meg a fejemben, nem előzi meg hosszas kutatómunka és senki nem is halt bele a kísérletekbe, így nem is kell túl komolyan venni!)

A legfontosabb vásárlási hormon a Tescosteron! Ez az elsősorban női egyedekben kimutatható, rendkívül bonyolult vegyület, az összetettsége ellenére elég egyszerűvé teszi hordozóját. A molekulalánc 6 pénzmolekulából, 2 akciós kuponból és egy bevásárló kocsival társított hímnemű egységből áll. A Tescosteron túltengés egyik figyelmeztető jele lehet, a buxahorpadás és a hímnemű egyedek (akik nem rendelkeznek vásárlási hormonnal, viszont leginkább a nemi hormon termelődés fokozódására vágynának!) esetében idegi kimerültség okozta agresszió és multigyűlölet léphet fel. Az egyensúly fenntartására ajánlott két üzlet között felkeresni egy kávézót, vagy időben hosszan elosztani a hormonzavar okozta vad hajszát.
(Kedves feleségem ne vedd magadra, mert te szerencsére nem vagy e hormon gazdája és ezt nagyon köszönöm!)
Tescosteron. A két vörös egyike a hímnemű összetevő feje, a másik meg a...

2011. december 11., vasárnap

A Puhik....

A Puhik valóban megérdemlik a nagybetűt. A Puhik családtagok. A Puhik Balázs eddigi életkéjét végig kísérték és a Puhik most a végüket járják. Nehéz megmagyarázni a Puhi érzést, de megpróbálom. Vannak ugyebár a közönséges puhik, amiket talán nem is illik így nevezni, még kisbetűvel sem! Ezek a Pampers vízilovak. Gondolom sokan ismerik, mert hatalmas üzleti fogás volt. Pelenkát már rég feledtük, de a kis dögök még mindig itt vannak! Ilyen Pamperes féléből még nekünk is van 6 db, mert Timi félve a leamortizálódástól össze vadászta őket a vaterán! Kár volt, de nem sejthette, hogy az a 6 soha nem lesz olyan, mint az a kettő eredeti, akik kiérdemelték a megtisztelő Puhi elnevezést. Ők Balázzsal kelnek és fekszenek. Utaznak velünk mindenhova és óvodába is járnak. Ők szakadtak, nyúlottak és egyre ritkábban moshatók, így kissé szaglanak is. Remélem valamelyest sikerült tolmácsolnom a Puhi érzést! Sajnos a kis háziállataink a végüket járják, hamarosan meg kell szabadulnunk tőlük. Balázs még gyakran tömögeti őket reggelente, miután össze gyűjti az éjszaka kitornászott szivacstörmeléket és ujjaival megpróbálja vissza tölteni a Puhitestbe! Sajnos nagyon fognak hiányozni, az újak pedig nem megfelelőek, így alternatív megoldásban gondolkodunk. Úgy néz ki, hogy Boci lesz a befutó (róla majd 4-5 év múlva írok!). A történet itt le is záródna, de a napokban megesett egy párbeszéd Anya és Fia között, ami szorosan a témához kapcsolódik. A karácsonyi vágyak taglalása közben hangzott el a következő:
"Anya! Én puha vízilovat akarok a Jézuskától, de olyat, amit jól bepuhitott már, olyat amivel sokat aludt a Jézuska!"
Úgyhogy Jézus, itt a feladat! Tudom, hogy már nem sokat alszol Karácsonyig! Talán csak egyet, vagy kettőt (, mint rendes építész leadás előtt két héttel!), de kérlek ne hagyj minket cserben, ha szeretnéd Balázst még hosszú távon megtartani a beléd fektetett hitében! Üdv.: [Za-Pa]
Puhik végstádiumban.

Puhi reggeli tömés után.

2011. december 6., kedd

Ez sem semmi!

Ez egy gif ám, animálva érdekes, úghogy klikk!!!
A csaj a lányunk! Kicsit aggaszt a jövőkép! ...nem, nem mi máshogyan képzeljük. A miénk nem, csak a másoké! Mi tartjuk magunkat! Elveink vannak és ez a gyerekekbe is átoltódik. Ugye így lesz! Erősítsetek meg a hitünkben! [Za-Nya+Za-Pa]

...azért ez túlzás!

Remélem mindenki így gondolja! Pedig a mi Mikink rendkívül visszafogott és racionális volt! Kesztyűt hozott, csokit nem is! Na de a többi...!

2011. december 1., csütörtök

tervezett meglepetés

Miután elhagytuk az 1209 mBf magasságban lévő Hüttét, ahol sikeresen bevettünk két ampulla sört (potom 6,2 Euróért) és ahol megjegyeztük, hogy ezeknek a bajor hüttetündéreknek milyen jó alkattya van (biztosan gyalog járnak dolgozni), illetve becéloztuk a helyes irányt, a Hochlantsch felé indultunk.
Hangulata is van, az árak mellett!
S'öröm! Fejem nem ezt tükrözi, pedig de...!
Tudtuk, hogy hátralévő utunk a csúcsig már csak cirka (circa mondaná az osztrák) 500 m, de mindez függőlegesen! A maláta biztosította lelkesedésünk, lendületünk és optimizmusunk hamar távozott a homlokunkon keresztül. Kalandvágyunk és a csakazértis-érzés viszont tovább fűtött bennünket. Az átélt első zerge-kaland és a lenyűgöző panoráma pedig további erőt adtak.
Zerge a kedvezőtlen profilja felől nézve
___Hadd meséljem el itt Norbi kalandját az első Zebulonnal! Az erőltetett menet közepette, mikor minden vízszintesen megtett méterhez ugyan ennyi társult függőlegesen is (építészek, utasok és fizikusok ezt hívják 100%-os emelkedőnek, vagy lejtőnek) gyakran mentünk lehajtott fejjel, figyelve lépéseink helyzetét. Elöl N., hátul G., loholás a csúcs felé, mindenütt gyanús fekete-barna bogyók! Talán kecske, talán nagy nyúl! Zerge? Á, dehogy! Kicsit úgy voltunk vele, mint a török Mehemed, ki so'se látott tehenet. Ez a zerge-dög meg ki gondolta volna, hogy olyan szinten a környezetébe illeszkedő, hogy Norbi kis híján felöklelte. Szerencsére nem tette, mert hősünk sokkal kisebb szarvakkal rendelkezik, mint a célállat! Éppen fölnéztem és sikerült csendesen, de annál határozottabban figyelmeztetni útitársamat a veszélyre! "Előtted, 5 méter, 11 óránál, valami állat!" A figyelmeztetés olyan jól sikerült, hogy N. a fizika törvényeit meghazudtoló szökelléssel egy vastag fa mögött termett, ahol nem sokat teketóriázott és japán turistákat megszégyenítő ügyességgel, a következő másodpercben már filmezett és fotózott a rejtekhely védelméből. Hosszasan elemeztük a közben komótosan megforduló állatot, aminek a neve, talán a stressz hatására beugrott, pont úgy mint Norbi a fa mögé! Itt kell, hogy megállapítsam, a Zerge a szarvai irányából sokkal jobban néz ki!___
Szinte mindenhonnan látszott!

Nézek körbe....kereszt és SZAKADÉK
Kis természettudományi kitérő után folytatódott az erőltetett menet. Fotóztunk, keveset beszéltünk, izzadtunk, de jól haladtunk. Egy szusszanásnyi pihenőnk alkalmával elővettük magyaros mivoltunkat. Azonban nem csárdást jártunk, nem népdalokat énekeltünk, de még csak nem is gyulai kolbászt ettünk, vagy unicumot, esetleg tokajit ittunk! Csupán csak pesszimista képeket kezdtünk festeni a csúcstámadásunk körülményeiről. Elgondoltuk, hogy több órás küzdelem után majd állunk a magaslaton, amit elértünk és a célul kitűzött csúcs ugyan előttünk van 200 méterre , de még, addig útba esik egy 1000 méteres szakadék.......
A hőn áhított keresztet már régóta láttuk és élt bennünk az elhatározás, hogy az érintése nélkül, haza nem megyünk. Haladtunk tovább, a terep durvult, a magaslatot elértük, a keresztet megláttuk.......SZAKADÉK! ...Mondják, hogy a remény hal meg utoljára...! Kis séta után a gerincen, megláttuk azt a nyerget, ahol eljuthattunk a célig! [Berger Za-Pa]
A megérdemelt érintés (valójában vad kapaszkodás a kegyetlen szélben)
Spitzmannok a Hochlantschon!






2011. november 20., vasárnap

állapotváltozás!

Jelentős, mindannyiunkat érintő változások mentek végbe ma reggel a családunkban. Persze nem azért, mert az Ady bálban rosszul viselkedtem, vagy netán mára elhatároztam volna, hogy több alkohol nem megy le a torkomon! Nem erről van szó, az esemény, ami a családi helyzet változásokat kiváltotta, sokkal örömtelibb! Hatására már a nagynéni és nagybácsi titulussal is büszkélkedhetünk, illetve gyerkőceinknek sem kell már tovább unokatestvér nélkül tengetni életüket!
Megérkezett ugyanis...Banics Eszter Anna, tökéletesen időben, kiváló adottságokkal és rendkívül jó helyre! Anyuka és apuka is jól vannak.

Ezt a videót meg ajánlom mindenki figyelmébe, mert jó:

2011. november 17., csütörtök

Rikkants rikkancs!

Olykor hozzánk kallódik egy adag szórólap, reklámújság meg miegymás papíreszköz, ami vásárlásra kéne, hogy hergeljen mindannyiunkat! A portánál összeszedett füzetecskék, amiket a kölykök nagy gondossággal válogatnak össze, ügyelve arra, hogy mindenből kettő legyen, nálunk általában más örömök forrásai. Egyáltalán nem találnak célba, szerencsére. Alkalmanként a mekis papír perforációk mentén történő ízekre szedése, okoz boldog perceket, hol pedig papírrepülőként, vagy hajóként, csákóként hasznosulnak. Mindenesetre számunkra is fontosak a dokumentumok, hiszen a spórolás jegyében tüzetesen átnézve őket, mindig elégedettséggel nyugtázzuk, miután becsukjuk őket, hogy már megint mennyi pénzünk megmaradt! Mert meg lehetne venni ezt-azt, jól is jönne ideig-óráig, de mindig eszünkbe jut egy áthidaló megoldás, ami ingyen van. Így számunkra is örömforrás, amikor nem veszünk meg egy led-tv-t, egy napelemes teraszvilágítót, egy mennyezetre vetítős órát, vagy netán egy barikküvét! Sokat spórolunk így és ez öröm! Legutóbbi hétvégén viszont olyan mértékig fokozódott a böngészés, hogy egy rendkívül mókás rikkancs tréningbe csapott át. Az étkező asztalt körbe ülve, a szombat reggeli műzli elfogyasztása után, harsant fel az első felénk kínált termék neve. Talán Anna volt ki bekiabálta:
-ádventikalendáriúúúm!
-energiatakarékosizzóóó!
-bajorsonkaaa!
-sztárvárszoslegóóó!
-ledeshátsólámpaaa!
-verdásuzsonnásdobóóóz!
-csavarhúzókészleeet!
-cserszegifűszereees!
-gyorsfelfújóóógééép!
.....
-?
-?
-???
Szinte hallani lehetett a nyakcsigolyáink surrogását, ahogyan mindhárman Balázs "Taktikeres" katalógusára ugrattuk tekintetünket!
-tudjátok, ilyen a papának is van Szegeden!- próbálta magyarázni, mert nem értette, hogy mit nem értünk!

Jó hétvégénk volt! Egyáltalán nem biztos, hogy emiatt, mert gyakran megesik nálunk efféle tárgyátkeresztelés, vagy logikus átértelmezés (mi már megtanultunk Balázsul), de biztosan hozzá járulnak ezek a vidám löketek is a teljes élethez, ami a mókázásokkal színesedik ki. Szükség van ezen apró örömökre is, mert egyébként nagy a szürkeség! [za-pa]