2012. december 27., csütörtök

Balázs a szívtipró!

...friss történet, elevenen él bennem. Itt tartunk most a sráccal! Hamar el fog jönni sajnos, amikor majd így szól rám, hogy "Fater ne untass már a méhecskékkel meg a beporzással!"
Alkotunk!
idő: este
helyszín: Balázs szobája
Véletlenül a szájára adtam az esti puszit.
-Fújj Apa!
-Mi van Kisfiam? Te nem szoktál az oviban csókolózni? Én szoktam az oviban, szerintem!- ugrattam egy kicsit, mert, hogy valószínűleg nem ám, de talán még középiskolában sem ám ; ) -
-Nem, de egy új lány is engem akar!
-Miért még ki? - tettem föl az oktondi kérdésemet -
-Senki, de az Emma is kérdezte, amikor ültünk a padon, hogy ő (az új kislány) most akkor jobb-e nála? Mondtam neki, hogy nem, mert ő azért még szimpatikusabb! ...egy kicsit! Mert az a lány (az új) még a paplanját sem tudja összehajtani rendesen!
-!!!
...hja kérem az értékrend! Nem tanulható, az kialakul! Amit lát...
[előre zaggódó ZaPa]

2012. december 25., kedd

...ez is elmaradt!

Úgy vagyok ezzel a visszaszámlálással, mint a maja "világvégével" a világ. Lemaradtam a végéről! Vártam, aztán eljött, de én nem voltam ott. Tavasz óta kerülgetem a blogunkat és szégyenkezem, hogy képtelen vagyok írni rá. Pedig sok dolog történt, talán túl sok is. Mintha csak azért nyüzsögnénk, mozgolódnánk, kirándulnánk,...mintha csak azért születne a sok kölyökszáj benyögés,...mintha csak azért volnának a hétköznapok és az ünnepek, meg a bulik, hogy leírhassuk azokat. Azonban előbbiek időben teljesen összeértek, így pont a megörökítés szorult háttérbe!
Luca-búza
Nemrég történt, hogy pironkodva rásandítottam A Schifter család blogra és a számláló közelített a 4000. megnézegető és elolvasgató számhoz! Ez a tekintélyes betekintésszám úgy emelkedett ennyire, hogy május óta egy betűt sem írtam. A szégyenem így még jobban elmélyült. Elhatároztam hát, hogy négyezernél írok mindenképpen. Gyors számítás után ezt januárra datáltam, így elkezdtem vissza számolni. Valószínűleg az ünnep közeledtének tudható be, de a számok előre haladása bele lendült és áthaladt a kívánt számon. Mindezt úgy, hogy észre sem vettem..... Na itt be is fejeztem a nyavalygást! Köszönöm mindenkinek az eddigi érdeklődést és figyelmet. Előkeresem a régi cetliket, visszanézek fotókat és folytatom az életünk viccesebb és örömtelibb részének dokumentálását. [ZaPa]

2012. május 23., szerda

Vas-suta-sokk!

"Apa nekem majd az Indul a BAKKERházat kezdd el mesélni, ha végeztünk a Galléros Fecó naplójával!" Lehet, hogy nem neki való még, de még talán Annának sem, ellenben lehet, hogy elolvassuk nekik. Hévízen találtuk a könyvet antikváriumi kiadásban. Szerintem nagyon jó és a mi kis saját Regős Bendegúzunk, aki kacagni nagyon szeret, biztosan élvezni is fogja, ha érteni nem is teljesen!
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy vajon nálunk tényleg többször hangzik-e el a bakker szó, mint a bakter?!