2013. január 16., szerda

Szeretjük a téli sportokat.

A banda!
Régóta formálódik kis családunkban, hogy megszeretgessük a hideggel együtt járó kikapcsolódásokat. Szeretjük a szánkózást, talán azt mindannyian. Szeretünk korcsolyázni, majdnem mindannyian. Szeretünk síelni szinte már mindannyian. A korcsolyázás a hétvégén meg volt! Jó volt és megyünk még. Öt gyerekkel próbáltam ötféle lépést, bocsánat csúszást tartani. Szülőtársaim a jégen már csak csekély mértékben voltak jelen. A mostanival együtt már az én gyakorlatom is legalább 2,5 órára rúg. Szegény kiszolgáló személyzet-családtag a lelátón várt termoszban teával, papírzsebkendővel, lefagyott lábbal, de ugrásra készen. Kölykök együtt voltak, boldogok voltak, mozogtak és FÁRADTAK!

Vakuként a zseblámpa szolgált
Csácsban, a sötétben.
A mai kalandunk nemcsak téli és hideg, de különleges is volt. A tél beálltával ránk tör egy állandó hiányérzet, ami csak a hó leesésével kristályosul ki. Ekkor tudatosul bennünk, hogy a szánkók már megint a hegyen maradtak. Amely állapotnak ugyan van logikája, mert hol, ha nem a hegyen lehet jókat csúszni, de mégsem tökéletes a történet. Eddig minden évben a jó hó hét közben esett le és hétvégére csak a kacat havat lehetett meglelni a terepen! Megelőzvén a bánat beálltát fölkerekedtünk és elindultunk a szánkókért! Fél öt még nem késő, nagyon sötét sincsen, de éhenkórász kölykeinkkel nem lehetett egyből bele vágni a túrába. Haza loholás-étkezés-öltözés-indulás-elakadás! Persze megkaptam egyesektől, hogy akinek nincsen hólánca az kerülje a lejtőt, de főleg az emelkedő, viszont ha lenne sem raktam volna föl! (ennek ellenére éppen szeretnék egyet rendelni, illetve kettőt, de lehet, hogy a pótkerékre is veszek! Segítsen aki tud jó áron 205/60/16 kerekekre!) Szóval nem ijedek meg a hótól. Egyik elvem, hogy télen is csak bátorság meg lendület kell az utakon, aztán, ha elakad ott lehet hagyni és irány gyalog tovább! ...ez így is lett! Annyi szépséghibával, hogy az elakadási helyzet jóindulattal sem volt a forgalmat nem akadályozónak tekinthető! Amikor már a kipörgésgátló sem segít, akkor jön a bepörgés (bepörgésgátló pálinka meg még téli vezetésnél sem ajánlott!) Így, mivel még csak apuci vezet rendszeresen a családban, maradtam a volánnál és hintáztattam a hajót. Néha anyuci és a gyermekek is besegítettek a lökésbe, persze csak szigorúan a domboldal felől! Eredmény semmi! Rövid lapátolás a metrós cuccolóládával, aztán újra hinta! Család lendül, autó mozdul, bizonytalan úttartás...inkább hátra sem nézek! Család elöl fut utánam, nagy gond nem lehet! Ez csak egy kocsi, javítható! Avagy két kocsi, ha a kereszteződésben állót is számolom. Hófal elkerülve, idegen jármű elkerülve...aszfalt! Örömkönnyek és fellélegzés. Leparkoltam, aztán rövid öltözködés és már indult is az éjszakai kalandtúra, egy darab zseblámpa bátorító erejével! Szép volt és zsibbasztóan nyugodt és csöndes és puha. A havas táj éjjel sem sötét, így jó láttunk! Érintetlen és mély hóban caplattunk föl a pincéig. Gyerekek már fölfelé is fetrengtek a hóban, nagyon élvezték! Az overál-öltözet ellenére nem csak kívül, de belül is havasak lettek. Ismét rövid öltözés, szánkó keresés és indulás lefelé, mert igazi célunk a Május 1. liget volt! Ott kivilágított szuper pálya alakul ki spontán, az első hópihe leesése után egyből. Szóval elindultunk a pincétől és csúsztunk, ahogyan lehetett a mély hóban. Nem számított a sok hömbölgés, a hó hidegsége a nyakban és az arcon, csak egy számított az önfeledt kikapcsolódás! Csúszás-húzás-tisztító topogás-pakolás-beszállás-indulás-Május 1.. A Május 1-i program a szokásos volt: virsli, vurstli sör, vattacukor, ....Bocs az más! Tehát hócsata-szánkózás-hóember és végül irány haza. A hóemberkészítés ráadás program lett, mert a Mindigelégedetlen Schifterannakisasszony és a Folytonduzzogó Schifterbalázsúrfi ábrázatát elnézve nem mertük megkockáztatni, hogy hóember építés nélkül haza jöjjünk! Így fogtunk egy picike, de kész hóembert és az általunk készített óriási hógömbre (ez a hóember lába állítólag) ráemeltük. Aki a képen ráismer hóemberére (a teljes figura felső harmadában látható!), az jelezze és kárpótoljuk nyáron két gombóc fagyival, de tölcsér nélkül! Így telt az esténk, ma és a mesélés meg elmaradt! Ezt holnap még a szemünkre fogják hányni...:) [ZaPA] PÁR KÉP ITT! KLIKK!
Hóemberek keresztezése.

"Hátradőlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"

2013. január 13., vasárnap

Új építőanyag születése!

...,avagy egy bábszínházi előadás kelléke is ihlethet világrengető világújdonságokat!
Nem tudom, hogy mi lehetett az előadás, nem tudom a címét, csak annyi bizonyos, hogy téli történet volt, amiről Balázs, egy bábszínházi nap után beszámolt. Különös ugyan, de számomra nem meglepő, hogy a legérdekesebb részként az imitált hóesést emelte ki, mert számára a hópihe generátor volt izgalmas.
Tavalyi, de nem műhó!
"Apa a bábszínházban úgy csinálták a hóesést,  hogy olyan fehér darab táblákat dörzsöltek össze, ami bogyókból áll és a bogyók kiestek és lehullottak, mint a hóesés. Olyan bigyó volt az, mint ami az építkezésen is van! - polisztirol? - Igen olyan POLISZIFOMot reszeltek le!"
Kisgyermek a polifoam-ot jól ismeri! Habitapi, strandi fekhely, stb. formájában jól tudja, hogy az a hajlékony puha anyag ,igen hasznos és oly sok jó dologra alkalmas. Aztán, amikor találkozik a polisztirollal (hungarocell - kollégák ne sértődjenek meg!!!), akkor sejti, hogy az is hasznos, hiszen még hóesést is csinál, na meg aztán a mérnökgyerek (a szó legrosszabb értelmében) még építkezésen is láthatta, mert éppen szegényt nem lehetett sehova "elpasszolni", amikor ki kellett ugrani egy házhoz! Hasznos társul tehát hasznossal így lesz még hasznosabb és ráadásul a nevük sem sokban tér el, így születik meg az új építőanyag! A poliszifomban egyesül minden előny és hasznos tulajdonság, ami a polisztirolban és a polifoam-ban meg van. A gyártási technológiát egyesítik, kis marketing munka, hangzatos szlogenek, plakátok, márkavédelem, stb. és már fel is virágzott a családunk! Sok ötletünk van még, figyelgetem a kölyköket, hátha tényleg aranytojást tojnak! [ZaPa]

2013. január 6., vasárnap

Üdvözlünk mindenkit a 100. bejegyzésünknél!

A 100. bejegyzés okán megosztom veletek a "Ma megelőztük a Grincset!" című képsorozatunkat. Továbbá megtekinthető a 2011-es és a 2012-es évünk is képekben a picasa-n!


2011 év

2012 év


Grincselés anyával...

...apával...

...legyőzés...

...fárasztás...

...fáradás!!!

2013. január 4., péntek

Gasztro-01


Gyártás...
...itthon történt egykoron...
...fogyasztás!
-Anya?! Mi az a bazi nagy szőlő a tálban?
-Ringló szilva Kisfiam!
....
-Nem szeretem azokat a pontokat a pizzán!
-Az oliva bogyókra gondolsz?
....


2012. december 31., hétfő

Közkívánatra (B01)

Néha olyan képekkel kell, hogy jelentkezzünk, amiket Anna és Balázs kér. Úgy érzik ezt feltétlenül meg kell osztani a világgal, vagyis a világ azon részével, amelyik egy kicsit kíváncsi ránk!

Így kerül ide a galaxis leghosszabb legó lézerkardja:

Az ügyes hagymaszelő segítség:

Illetve a Konyha Őrdöge:

:)))

2012. december 29., szombat

A zenei műveltség egy falatja.

Avagy, hogyan jutunk el a fesztivállapotból a többiekig, vagy a Többiektől a Fesztivállapotig.

"Ott megy a Lovasi
Jó voltál ma
Kértem a fórumon

A Jutkát, de nem volt..." -idézte Balázs egyik kedvenc dala egy részletét. Nem jellemző, hogy Belgát hallgatnánk itthon, ennek a dalnak a felfedezése véletlenek sorozatán múlott. Éppen úgy, ahogy a VengGong című dal meglelése is! A Kispál és a Borz megszerettetése részünkről már inkább tudatos és magától értetődő volt. Ők nagyságrendekkel többször zenélnek nekünk itthon és a kocsiban.

A zenei kapcsolódás innét eredeztethető. Mikor Lovasiról szavalt Balázs eszébe jutott egy kedvenc Kispál száma is.

- Anya melyik az, amikor a Lovasi a nagy gofrival mászkál Szegeden és az a szerelme?

- Talán a Többiektől című számra gondolsz?

- Igen!

Azt meg mindenki döntse el, hogy valóban gofri-
e műbarátnő?






...mindegyik táblában...

Visszatérés a Schwarza völgyébe!
...egy jó pohár tej van! Természetesen ez nem így van és egyáltalán nem is a csokiról szeretnék írni, aminek a fejünkbe evődött ez a reklámszlogenje. Nem a tejről, nem a csokiról, de sokkal inkább a tábláról értekeznék most! Leírnám néhány gondolatomat, a teljesség igénye nélkül, arról, hogy két azonos irányultságú tábla piktogramjaiban mutatkozó apró különbségek miként tükrözi két szomszédos állam tagjainak a munkakedv és a mentalitás terén mutatkozó eltéréseket.
Az ausztriai Scheeberg megmászása után kellőképpen fáradtak voltunk, hogy felfedezzük az osztrák "munkavégzés az úttesten" című táblát és időt áldozva rá elemezzük. Szerény csapatunk aznap csak kétszer 1500 métert gyalogolt, de az függőlegesen fel és le!

Az osztrák munkamorál
Röviden összefoglalva a sógorok tábláján látszik a munkavégzés, reális mozdulatsor egyik részletét láthatjuk és feltűnik a munka eredménye is. Az úriember, merthogy azért ebben összestimmelnek, hogy mindkettőn férfi dolgozik és ráadásul jobbkezesek! Szóval az úriember egyértelműen lapátot fog. Görnyedt testtartása kisebb erőkifejtésre utal. A kupac talán sóderhalom lehet és már szépen gyűlik a túloldalon is, a figura mögött. (gondolom nem az erőlködéstől rottyantott oda!)

A magyar...
A magyar táblán lévő kalapos skodás kezében akármi lehet, a lényeg az, hogy támaszkodni lehessen rá. A munka nem halad, eredménye nincsen, átrakott kupac nem észlelhető. Erőkifejtés csak annyiban látszik, amennyi ahhoz szükséges, hogy az ember le ne forduljon a vastag lapátnyélről, vagy kétcolos csőről, vagy akármiről! Nem mellékes, így megemlítem az általam sötétkéknek képzelt nájlon köpenyt, ami szintén a munkavégzést lehetetleníti el.

Érdemes nyitott szemmel járni!? [AzpA]