Minden tiszteletem....

megbecsülésem és elismerésem a pedagógusoké és közülük is leginkább az óvónőket, illetve a tanító néniket illeti  az elismerés. Nekünk csak 20 jutott és csak 3 órán át! Tisztességgel elfáradtunk, mint fejben, mint fizikálisan és leginkább fülileg! Viccelődtünk a buli előtt, hogy húsz gyereknek negyven lába és legalább annyi karja, füle, szeme, a fogakat meg ne is említsem! A nagy számok törvénye alapján számítottunk egyre-másra, sérülésre-bicsaklásra. Szerencsére nem jött be, de több esetben nem sokon múlott!

Jön a repülő

Igazán szép Jab-barbie!

 Voltak sírások és veszekedések, rivalizálás, kiközösítés, stb. Éppen, mint a felnőttek. Éppen, mint a felnőtt férfiak?! Talán nem! Sőt kizárt! Itt jegyzem meg férfitársaimnak, hogy ebben a korban a lányok sokkal érettebbek, ugyanis előbbi tünetek csak az apró fiúcskáknál léptek föl. A lányok tisztességgel versengtek, tűrték, ha lemaradtak és alkalomadtán együtt játszottak szeretetben, békességben, harmóniában! ("még jó, hogy kamaszkorra ez az állapot megfordul a nemek között", vagy nem? Bizonytalan vagyok! Talán az éretlenségem miatt! Azt hiszem, de nem biztos!). Szóval volt tűz-víz-repülő, volt kötélhúzás, szobortánc, székfoglaló és még számos jó játék. Pókember-jelmezbe bújt és pisztollyal hadonászó, amúgy keménynek tűnő apró férfitársaink ezekben szintén "bizonyítottak"! Nem tűrték a vereséget! Talán hiba volt  fiú-lány csapatokat fölállítani, de már ez is kényszeres volt! Nnnna......tessék elfelejteni az előbbieket, mert nem volt szép tőlem, csak kikívánkozott belőlem! Húsz rendkívül aranyos gyerkőc társaságában töltöttük a péntek esténket és így ünnepeltük Anna 7. születésnapját.
Egyben a Balázs névnapját is megültük, mert mindenkitől kapott ő is valami apróságot.Jók ezek az összejövetelek és talán sikerült egyben a szülőknek is kicsit összerázódniuk, mert még néhány közös év vár ránk, az egymásra utaltságban, amit a közös problémák okozhatnak és amely problémákat a közös örömök oldhatnak föl!  {zapa}