2012. december 29., szombat

A zenei műveltség egy falatja.

Avagy, hogyan jutunk el a fesztivállapotból a többiekig, vagy a Többiektől a Fesztivállapotig.

"Ott megy a Lovasi
Jó voltál ma
Kértem a fórumon

A Jutkát, de nem volt..." -idézte Balázs egyik kedvenc dala egy részletét. Nem jellemző, hogy Belgát hallgatnánk itthon, ennek a dalnak a felfedezése véletlenek sorozatán múlott. Éppen úgy, ahogy a VengGong című dal meglelése is! A Kispál és a Borz megszerettetése részünkről már inkább tudatos és magától értetődő volt. Ők nagyságrendekkel többször zenélnek nekünk itthon és a kocsiban.

A zenei kapcsolódás innét eredeztethető. Mikor Lovasiról szavalt Balázs eszébe jutott egy kedvenc Kispál száma is.

- Anya melyik az, amikor a Lovasi a nagy gofrival mászkál Szegeden és az a szerelme?

- Talán a Többiektől című számra gondolsz?

- Igen!

Azt meg mindenki döntse el, hogy valóban gofri-
e műbarátnő?






...mindegyik táblában...

Visszatérés a Schwarza völgyébe!
...egy jó pohár tej van! Természetesen ez nem így van és egyáltalán nem is a csokiról szeretnék írni, aminek a fejünkbe evődött ez a reklámszlogenje. Nem a tejről, nem a csokiról, de sokkal inkább a tábláról értekeznék most! Leírnám néhány gondolatomat, a teljesség igénye nélkül, arról, hogy két azonos irányultságú tábla piktogramjaiban mutatkozó apró különbségek miként tükrözi két szomszédos állam tagjainak a munkakedv és a mentalitás terén mutatkozó eltéréseket.
Az ausztriai Scheeberg megmászása után kellőképpen fáradtak voltunk, hogy felfedezzük az osztrák "munkavégzés az úttesten" című táblát és időt áldozva rá elemezzük. Szerény csapatunk aznap csak kétszer 1500 métert gyalogolt, de az függőlegesen fel és le!

Az osztrák munkamorál
Röviden összefoglalva a sógorok tábláján látszik a munkavégzés, reális mozdulatsor egyik részletét láthatjuk és feltűnik a munka eredménye is. Az úriember, merthogy azért ebben összestimmelnek, hogy mindkettőn férfi dolgozik és ráadásul jobbkezesek! Szóval az úriember egyértelműen lapátot fog. Görnyedt testtartása kisebb erőkifejtésre utal. A kupac talán sóderhalom lehet és már szépen gyűlik a túloldalon is, a figura mögött. (gondolom nem az erőlködéstől rottyantott oda!)

A magyar...
A magyar táblán lévő kalapos skodás kezében akármi lehet, a lényeg az, hogy támaszkodni lehessen rá. A munka nem halad, eredménye nincsen, átrakott kupac nem észlelhető. Erőkifejtés csak annyiban látszik, amennyi ahhoz szükséges, hogy az ember le ne forduljon a vastag lapátnyélről, vagy kétcolos csőről, vagy akármiről! Nem mellékes, így megemlítem az általam sötétkéknek képzelt nájlon köpenyt, ami szintén a munkavégzést lehetetleníti el.

Érdemes nyitott szemmel járni!? [AzpA]

2012. december 27., csütörtök

Balázs a szívtipró!

...friss történet, elevenen él bennem. Itt tartunk most a sráccal! Hamar el fog jönni sajnos, amikor majd így szól rám, hogy "Fater ne untass már a méhecskékkel meg a beporzással!"
Alkotunk!
idő: este
helyszín: Balázs szobája
Véletlenül a szájára adtam az esti puszit.
-Fújj Apa!
-Mi van Kisfiam? Te nem szoktál az oviban csókolózni? Én szoktam az oviban, szerintem!- ugrattam egy kicsit, mert, hogy valószínűleg nem ám, de talán még középiskolában sem ám ; ) -
-Nem, de egy új lány is engem akar!
-Miért még ki? - tettem föl az oktondi kérdésemet -
-Senki, de az Emma is kérdezte, amikor ültünk a padon, hogy ő (az új kislány) most akkor jobb-e nála? Mondtam neki, hogy nem, mert ő azért még szimpatikusabb! ...egy kicsit! Mert az a lány (az új) még a paplanját sem tudja összehajtani rendesen!
-!!!
...hja kérem az értékrend! Nem tanulható, az kialakul! Amit lát...
[előre zaggódó ZaPa]

2012. december 25., kedd

...ez is elmaradt!

Úgy vagyok ezzel a visszaszámlálással, mint a maja "világvégével" a világ. Lemaradtam a végéről! Vártam, aztán eljött, de én nem voltam ott. Tavasz óta kerülgetem a blogunkat és szégyenkezem, hogy képtelen vagyok írni rá. Pedig sok dolog történt, talán túl sok is. Mintha csak azért nyüzsögnénk, mozgolódnánk, kirándulnánk,...mintha csak azért születne a sok kölyökszáj benyögés,...mintha csak azért volnának a hétköznapok és az ünnepek, meg a bulik, hogy leírhassuk azokat. Azonban előbbiek időben teljesen összeértek, így pont a megörökítés szorult háttérbe!
Luca-búza
Nemrég történt, hogy pironkodva rásandítottam A Schifter család blogra és a számláló közelített a 4000. megnézegető és elolvasgató számhoz! Ez a tekintélyes betekintésszám úgy emelkedett ennyire, hogy május óta egy betűt sem írtam. A szégyenem így még jobban elmélyült. Elhatároztam hát, hogy négyezernél írok mindenképpen. Gyors számítás után ezt januárra datáltam, így elkezdtem vissza számolni. Valószínűleg az ünnep közeledtének tudható be, de a számok előre haladása bele lendült és áthaladt a kívánt számon. Mindezt úgy, hogy észre sem vettem..... Na itt be is fejeztem a nyavalygást! Köszönöm mindenkinek az eddigi érdeklődést és figyelmet. Előkeresem a régi cetliket, visszanézek fotókat és folytatom az életünk viccesebb és örömtelibb részének dokumentálását. [ZaPa]