…és aki legjobban várja a Karácsonyfa leszerelésének napját!

Hétköznap

Mi várjuk, mert a lakás vissza nyeri végre hétköznapi állapotát és végre elférünk. Várjuk, mert addigra enyhül a bejgli illat, de marad a bejgli háj. Talán addigra elfogy a lencse-, a francia-, a bab- és a füstölt sajtos kukorica saláta. Visszakerülnek a pincébe az italok a teraszról. Elcsomagolhatók az egyéb, Karácsonyra gerjesztő installációk a lakásból. Beáll a hétköznapok biztonságot sugárzó, nyugodt rendje. Mindenki jár dolgozni, isibe, oviba és sportolni. Na és a fa…, a Karácsonyfa…, a 3,5 méteres, alul 2 méter átmérőjű! Ő is távozik! Sajnáljuk, mert szép, de sajnos makacsul ragaszkodik a helyéhez és nem hajlandó cseppet sem összehúzni magát. Bezzeg, ha élne és lehetne vele beszélni, hogy menj odébb, vagy ne potyog, vagy, hogy húzd ki a konnektorból az égősorodat! Akkor talán maradhatna is! Talán tavasszal kisétálna a teraszra, mi meg gondosan öntözgetnénk. Decemberben pedig besétálhat, feltéve, hogy nem nőtt egy centit sem és földíszíti magát! Kevésbé fájna neki is és nekünk is, de ez nem így megy sajnos.

Viszont ezek az elképzelt eszmények ébresztették bennünk fel a gondolatot, hogy létezik egy fenyő, aki mindenkinél jobban várja a karácsonyi időszak végezetét (Vízzkereszt, vagy nekem nyolc). Érdekes Karácsonya lehet a Négyszögletű Kerekerdő Nagy Zoárdjának, a lépkedő fenyőfának. Elképzelem, ahogy Mikkamakka Ló Szerafin a kék paripa hátán állva felhelyezi a csúcsdíszt, miközben Dömdödöm eldömmögi a Csendeséjt, Aromo a fékezhetetlen agyvelejű nyúl pedig osztja az észt Szörnyeteg Lajosnak, az együgyü behemótnak! Bruckner Szigfrid szokás szerint zokog, mert kivénhedt cirkuszi oroszlánként még a keze is remeg és elejtette a díszek dobozát. Talán Maminti a kicsi zöld tündérlány meg a konyhában tüsténkedik és aprócska varázspálcájával piskótát kever, habot ver és gázlángot gyújt! Nem tudom biztosan, de így lehet! Abban viszont biztos vagyok, hogy Zoárd szenved a díszektől, retteg a csillagszórótól és a gyertyától, de tűr! Tűr, mert szeret örömet okozni és tudja, hogy csak néhány nap az egész. Azt is tudja emellett, hogy ebben a pár napban ő van a középpontban, egyéb napokon meg amúgy elég mellőzött. Összefoglalva, Zoárd várja a 6-át kicsit nagyon, vagy nagyon kicsit!

Zoárd jövőre!

A logika és az ész gyakran győzedelmeskedik!

Vannak szavak, amelyeket továbbra sem fogad el Balázs úgy, ahogyan vannak, ahogyan jöttek, ahogyan megszoktuk. Minden fura szót így igyekszik a kapcsolódó tartalommal megtölteni és ez hihetetlen rafinériákon keresztül ugyan, de általában sikerül is! Újabban már komoly eszmefuttatásokat is kapunk, amiket sokszor a kedvenc tévécsatornájában (DaVinci Learning) hallottak és látottak inspirálnak! Így született a mai legfrissebb szösszenet is.

"Az bizti Anya, hogy az utolsó Leánderföldi Ember nem tudta magát biztonságba eltemetni és a tökevő állatok megtalálták és megették!" (gyk.: Leánderföldi=Neandervölgyi, tökevő állatok=dögevő állatok) A fülét vizsgáltattuk és jó, így nem az a probléma forrása! Illetve nincs is probléma! Szerintünk ez érték és még meg is nevette minket vele, napjában többször is!

Tegnap például az ovis bábszínházról mesélt, ahol egy fekete ruhás fantomműves a kezével így csinált, meg úgy csinált és nagyon jó volt! (gyk.: fantomműves=pantomimos).

A karácsonyi időszakban pedig egyik reggel szomorkodva közölte, hogy neki félálma volt, mert Anna fölébresztette pedig még nem is fejezte be az álmodását!

Uncsitesók!

Kis-leánykánk, Anna sem törpülhet el Balázs fényezése közben. Ő már egy komoly csajszi, aki partner minden játékban és átverésben is! Így mesélte el (be) Balázsnak, hogy a Jézuska a Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyében most is ott van a nappaliban és mindent lát. Így a fogmosás végre gyorsan megtörtént és pár percig tökéletesen jó fiunk volt, aki mellesleg gyanakvó és sanda pillantásokkal felvértezve körbe is járta a lakást, hátha kicsit félre libben Harry köpenye!

Szavak nélkül...