| Az ok sejtetésére.... |
A kimerültségtől a lift falain, a tükröknek feszülve álltunk. Csomagok a kézben, tagba szakadva pihegtünk, alig vártuk az otthon melegét, a zuhany megnyugtató zubogását, ami már az ágy és a lefekvés közelségét jelzi. Álltunk a liftben hárman mozdulatlanul, de volt egy fejecske, ami ütemesen forgolódott, jobbra-balra-jobbra-balra. Majd a sűrű fáradt csendet megtörte egy mondat, ami az ingó fejecskén tátongó szájüregecskéből távozott és jutott el hozzánk. "Mozog a szemem pedig nem is akarom!" -közölte óriási felfedezését a kisfiam, aki a tükörben a saját szemébe meredve tovább csóválta a fejét. Nevetésünk őszinte volt, de fájt a fizikai kimerültségtől. A lift megállt és mi kizuhantunk. Miként jutottunk el idáig, arról majd legközelebb.....{zapa}