Ez meg már sül...

Még kettő került is hozzá! Lassan készen lesz! Köszi T.

Friss!

Fotózgatok itthon nyüzsgést, sütést, gyerekjátszást!

- Mi az? - kérdi Emma

- Árnyék! - válaszol Balázs.

- Hú de szép, mitől van? - érdeklődik Emma.

- Vaku! - válaszol a profi fotós, Balázs.

- Mi? Vakugán? - kérdezi a vicces Emma.

- Nem! Vaku! Majd, ha magasabb leszel, akkor megérted! - zárja le a diskurzust a már magas Balázs.

Mi meg csendesen kuncogunk a konyhában Timivel.

Mindkettő a konyhában kell, mindegy!

A só menek!

-Én a Petőfibe (ovi) járok, az Anna az Ady-ba, a  Lili meg a Bogi meg a sóba jár! Közölte Balázs, amikor azt elemezgette, hogy ki, hova megy reggelente.

 Ettől kezdve úgy döntöttünk, hogy kimondjuk az intézmények névadójának teljes nevét, ha beszélünk róla. Neki Liszt még egyenlőre inkább jelenti a sütik alapanyagát, mintsem a világhíres zongoristánkat! - jó, hogy a Hamburgert már átkeresztelték és azt még csak nem is sejthetem, hogy a Pais név milyen gondolatokat ébresztene benne! - {zapa}

az előző két bejegyzés közötti napon.....

...ahogy' össze raktuk, szét is szedjük!

...sem telt pihenéssel az idő! (...ej ti pihentető hétköznapok! Vágyom rátok!) Kezdetben lebontódott a Karácsonyfa, hogy a fenyőtüske-folyam hömpölygése megszűnjön a lakásban.

"Jól" esett a munka és a vele járó hajolgatás, január elsején délelőtt, amikor a szervezetem maradvány energiái éppen arra voltak csak elegendők, hogy a pezsgő buborékai okozta háborút ellensúlyozzák a gyomromban. Az offenzíva így hosszúra nyúlt, de a szénsav és az alkohol letette a fegyvert és nem én ki a taccsot! Büszke voltam! Aztán jött a délután. A megcsonkolt fa az utcán,a lakásban rend és végre jöhetett a megérdemelt pihenés...helyett az újabb kaland. Csapat összeállt, irány Sohollár. Nagyon jót sétáltunk a zúzmarás erdőben és a levegő is kellemes volt.

Mesél az erdő

Mesél az erdő....KLIKK IDE! Haza érve már vártak ránk, mert a szokásos újévi fogadás már zajlott a szomszédban. Mondanom sem kell, hogy így rendkívül jól sikerült megalapoznunk a másnap reggel 6-ig tartó kalandozást a sógorokkal! A január 2. napjának leírásával már nem untatok senkit, de pihenni akkor sem sikerült! Csupán a gyerekek benyögései nyújtotta humorral társult szórakoztatás, ami tartotta bennünk a lelket és némileg kikapcsolt! Ilyen volt például, amikor Balázs az első számú kedvencét követelte vacsorára! "Anya! Tökmagos káposzta is legyen a sült kenyérhez!". A nagy favorit a pirítós és a tökmagolajos káposzta. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az első rendű sztár ezek közül is leginkább a tökmagolaj. A többi kellék csak technikai szerepet tölt be. A pirítós kenyér ráadásul csak a legvégén szükségeltetik, amikor a tálkában maradt olajas és káposztalét is maradéktalanul össze kell szívatni. Élvezi a tunkolást.

Konyhaművész!

Nekünk meg az élvezet, hogy látjuk milyen odaadással tömi magába azt, ami ráadásul még rendkívül egészséges is!{zapa}

Szilveszter

Talán a Hofi-Koós macskás duettet nézik!

Az ez előtti bejegyzés után azért illik megjegyeznem, hogy a 2010-es év utolsó éjszakája is jól telt! Nagyjából a megszokott csapattal töltöttük és ismét jól éreztük magunkat. A család kétkedve fogadta, hogy vannak emlékképeim a buliról, de én mindenre emlékszem. Jó kedvünk volt és házigazdaként igyekeztem a ceremónia mester szerepet is betölteni. Amennyiben túlzásokba estem, ezúton kérek elnézést mindenkitől. A Közkívánatra című spontán szerveződött műsorunk szerintem színes volt, a kaja jó volt (, habár nem sok fogyott) és talán az ital  felhozatalra sem lehet panasz!

A gyerekek is élvezték a kalandokat, legalábbis a mellékelt kép ezt tanúsítja.{zapa}
Biztosan ismeritek!.......KLIKK IDE!