 |
| ...ahogy' össze raktuk, szét is szedjük! |
...sem telt pihenéssel az idő! (...ej ti pihentető hétköznapok! Vágyom rátok!) Kezdetben lebontódott a Karácsonyfa, hogy a fenyőtüske-folyam hömpölygése megszűnjön a lakásban.
"Jól" esett a munka és a vele járó hajolgatás, január elsején délelőtt, amikor a szervezetem maradvány energiái éppen arra voltak csak elegendők, hogy a pezsgő buborékai okozta háborút ellensúlyozzák a gyomromban. Az offenzíva így hosszúra nyúlt, de a szénsav és az alkohol letette a fegyvert és nem én ki a taccsot! Büszke voltam! Aztán jött a délután. A megcsonkolt fa az utcán,a lakásban rend és végre jöhetett a megérdemelt pihenés...helyett az újabb kaland. Csapat összeállt, irány Sohollár. Nagyon jót sétáltunk a zúzmarás erdőben és a levegő is kellemes volt.
 |
| Mesél az erdő |
Mesél az erdő....KLIKK IDE! Haza érve már vártak ránk, mert a szokásos újévi fogadás már zajlott a szomszédban. Mondanom sem kell, hogy így rendkívül jól sikerült megalapoznunk a másnap reggel 6-ig tartó kalandozást a sógorokkal! A január 2. napjának leírásával már nem untatok senkit, de pihenni akkor sem sikerült! Csupán a gyerekek benyögései nyújtotta humorral társult szórakoztatás, ami tartotta bennünk a lelket és némileg kikapcsolt! Ilyen volt például, amikor Balázs az első számú kedvencét követelte vacsorára! "Anya! Tökmagos káposzta is legyen a sült kenyérhez!". A nagy favorit a pirítós és a tökmagolajos káposzta. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az első rendű sztár ezek közül is leginkább a tökmagolaj. A többi kellék csak technikai szerepet tölt be. A pirítós kenyér ráadásul csak a legvégén szükségeltetik, amikor a tálkában maradt olajas és káposztalét is maradéktalanul össze kell szívatni. Élvezi a tunkolást.
 |
| Konyhaművész! |
Nekünk meg az élvezet, hogy látjuk milyen odaadással tömi magába azt, ami ráadásul még rendkívül egészséges is!{zapa}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése