2010. december 11., szombat

Napi szösszenet 2

New Generation
Miután végig "dolgoztuk" a délelőttöt Balázzsal az irodában, ebédelni mentünk. A közeli étteremben találkoztunk Timivel és a kishúgommal, Judittal. A pincér fölvette a rendelést és elvonult. Kisfiunk Timihez fordul és megnyugvással közli:
-Neki át van törve egy ilyen díszítéssel a szeme!- mondani valóját a tőle megszokott lendületes gesztikulációval nyomatékosítja is.
Mi egyszerre fordultunk a távolodó pincér után, hogy jobban megnézhessük a szemöldökét díszítő piercinget, ami ilyen nagy hatással volt Balázsra!

2010. december 8., szerda

Napi szösszenet 1

Mókamester
-Apa, itt mi van?
-Hol, mi van Balázs? - teszem föl a kérdést, mert nem láttam hova mutat -
-Holmi van ott? - teszi föl a teljesen jogos és magátol értetődő kérdést a kisfiam - {zapa}

2010. december 7., kedd

...még mindig a hosszú!

folyt.:
Védőitalozás a hegy lábánál
Az utolsó tandem csúszások és hömbölgések után a rögtönzött hópultról elfogyasztottuk a jól megérdemelt forró teánkat és haza jöttünk.
A mieink őszintén tömnek!
Az overálok lehámozása után nem sok időnk volt, hogy felkészüljünk a szomszédolásra. Névnapra vártak minket és nem voltunk arra teljesen bélileg berendezkedve, hogy egy újabb gasztropuccsot kövessenek el ellenünk.
Habár mi tagadás, ez nem kéne, hogy meglepő legyen Melindánál. A 9 fogás alapvető, minden egyes alkalommal. Továbbá itt említem meg a jó fajta pálinkákat és a borválasztékot.
Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni!!!


A vasárnap nyugodtabban telt. A mézfesztiválra sikerült a vége után oda érnünk, de bánatunkban bevetettük magunkat a helybéli játékboltokba. A vasárnap délutáni nyüzsgés már most elképesztő, a hajsza a felesleges árucikkekért zsibbasztó és kiábrándító. Mi csak nézelődtünk, ennek rendkívül egyszerű okai vannak...
Állati a gép!
Anna bont
A mikulás este 6-tól kezdődően számos alkalommal sújtott le a családunkra. Nem tudom, hogy hogyan bírja a kisöreg. Szólnék neki, hogy ne törje magát, de jó látni az örömöt, amit okoz a gyerekeknek. Anna még csizmát is cserélt velem, hátha az övébe nem férne bele a cucc. (...az enyémbe se fért bele!). Balázs öröme és lelkesedése teljesen őszinte volt. Töretlen kedvvel sokszor nézett ki még az ajtó elé lefekvés előtt.


Most ennyi, mert untatni senkit nem akarunk! Nekünk meg erről a néhány mondatról évek múlva is eszünkbe jut rengeteg kapcsolódó emlék. {zapa}

2010. december 6., hétfő

Már megint hosszú volt...

Dalolva vigad a magyar.
Hosszú volt a hétvégénk! Persze nem az államilag definiált módon, hanem amolyan megszokottan, ahogy' nálunk gyakran telik az a két nap, amit hétvégének szokás nevezni! Tartalmas és szórakoztató és kikapcsolós és cseppet sem pihentető volt, olyannyira, hogy kenterbe vágja azt az öt napot, amit hétköznapnak hívnak és munkával  illik eltölteni. Az eltelt két nap vezérvonalát az alábbi főbb állomások határozták meg: ovis alapítványi bál - ajándék vadászat boltról boltra - szánkózás a Csácsi hegyen - névnapodzás a szomszédban - végül Mikulás várás! Most pedig hagyom a képeket beszélni, mert nekem már ne nagyon megy. Ígérem magunknak, hogy bepótolom, de most muszáj aludni térni, mert kínos lenne a fogorvosnál bekumni reggel! Még leharapnám az ujját!

Úgy tűnik, hogy a gyerekek egyáltalán nem élvezték a havat!

...és a felnőttek sem élvezték sajnos!
folyt. köv.
{zapa}, de nem a Frank Vincent és ő különben is Zappa volt, ja és zenélni is tudott!...egyebekben lehet, hogy hasonlítunk