...még mindig a hosszú!

folyt.:

Védőitalozás a hegy lábánál

Az utolsó tandem csúszások és hömbölgések után a rögtönzött hópultról elfogyasztottuk a jól megérdemelt forró teánkat és haza jöttünk.

A mieink őszintén tömnek!

Az overálok lehámozása után nem sok időnk volt, hogy felkészüljünk a szomszédolásra. Névnapra vártak minket és nem voltunk arra teljesen bélileg berendezkedve, hogy egy újabb gasztropuccsot kövessenek el ellenünk.
Habár mi tagadás, ez nem kéne, hogy meglepő legyen Melindánál. A 9 fogás alapvető, minden egyes alkalommal. Továbbá itt említem meg a jó fajta pálinkákat és a borválasztékot.
Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni!!!


A vasárnap nyugodtabban telt. A mézfesztiválra sikerült a vége után oda érnünk, de bánatunkban bevetettük magunkat a helybéli játékboltokba. A vasárnap délutáni nyüzsgés már most elképesztő, a hajsza a felesleges árucikkekért zsibbasztó és kiábrándító. Mi csak nézelődtünk, ennek rendkívül egyszerű okai vannak...

Állati a gép!

Anna bont

A mikulás este 6-tól kezdődően számos alkalommal sújtott le a családunkra. Nem tudom, hogy hogyan bírja a kisöreg. Szólnék neki, hogy ne törje magát, de jó látni az örömöt, amit okoz a gyerekeknek. Anna még csizmát is cserélt velem, hátha az övébe nem férne bele a cucc. (...az enyémbe se fért bele!). Balázs öröme és lelkesedése teljesen őszinte volt. Töretlen kedvvel sokszor nézett ki még az ajtó elé lefekvés előtt.

Most ennyi, mert untatni senkit nem akarunk! Nekünk meg erről a néhány mondatról évek múlva is eszünkbe jut rengeteg kapcsolódó emlék. {zapa}