, ami gyorsan megosztható! A január végi szánkózás egyik emlékezetes pillanata, amiről írnék. Az egész egy perc sem volt és le is maradtam róla éppen, de a kísérő jelenségek, illetve a deformált szánkó elég beszédesek, meg persze a Norbi is szerencsére! Közben eszembe jutott és nem Japánt ütötte el , hanem ő csak röhögött rajta, de a hasát fogva!
Szóval szánkóztunk! Az eset már az ötödik lesiklás környékén történt, amikorra már rendkívül nagy rutinra tettünk szert és a 15 perces kezdeti szintidőnk szépen lassan konvergált az 5 perchez. A féktelen száguldás és a sűrűsödő tömeg számtalan ijesztő pillanattal "ajándékozott" meg minket. A kolléga által átélt pillanatok viszont inkább burleszkbe hajlóak lehettek, mintsem ijesztőek. Elé esett egy snowboardos!
A semmeringi síterepen a szánkópálya minden sípályát érit. Hol alagúttal bújik át a síelők alatt, hol pedig csak párhuzamosan fut velük. Így az embernek minden esélye meg van arra, hogy elé essen egy termetes snowboardos, vagy egy síző lányka, vagy esetleg egy ratrak, amint a pályát egyengeti. Norbinak a meglett méretű hódeszkás jutott, aki felfogva a helyzet súlyosságát igyekezett talpra, bocsánat deszkára pattanni. Sikerült is neki, de az öröme nem volt hosszú, mert ebben a pillanatban érkezett versenyzőnk a kanyar végén a gyorsító szakaszba és mivel a deszka oly' makacsul tartotta a távolságot Borderünk két lába között, mint egy kaloda, elfutásra, vagy tova ugrásra esélye nem maradt. Így a következő másodpercben már együtt csúsztak a talajig kilapult extra gagyi szánkónkon a következő Hütte irányába. A Tescós alumínium szánkó a 160 kg lendületével nem bírt, így szerencsére megfeneklettek és megálltak, majd elbúcsúztak egymástól a fíúk. Mivel még 2 km hátra volt a 3 km-es pályából és szervízkocsi nem volt elérhető a környéken, Norbi maga kezdte el egyengetni a szánkó fém talpait! Ekkor jött a Japán! Esetleg Kínai. (megjegyzem a snowboarder nemzetisége ismeretlen!). Hasát fogva röhögött azon, ahogyan a pórul járt barátunk a deformítások leküzdésén erőlködik. Aztán lehet, hogy csak azon röhögött, hogy megint sikerült meglepniük a világot egy nem túl tartós használati cikkel, amit hazájában millió számra gyártanak. Köszönjük!
 |
| Tudom, hogy volt már! |
(sajnos homályba vesznek lassacskán az emlékek, igyekeznem kell leírni őket. Folyamatosan jár az agyam egy-egy -kár lenne érte, ha elfelednénk- mottójú történeten, de elhatározásra jutottam és rendszeresen szakítok időt a múltunk szép részének a dokumentálására. Az ember sajnos önsanyargató és arra szán kevés időt, ami szórakoztatja, kikapcsolja és örömet okoz neki. Pedig a blogzódás örömet okoz,...és ugyan az a történet akár többször is mosolyt csal,...és talán másoknak is!) {esgé}
