Ezt is...

...ajánlom mindenkinek! Szintén 33 km hosszú, de itt a jutalomsör nem a Reiningben várt minket, hanem a Falóban. Talán így olcsóbb, mint az előző körünk, de ugyan olyan élvezetes. A rámi szerpentin persze kötelező, mivel ez Fetyó kedvenc hegyi szakasza és a jutalom nedű is elmaradhatatlan! Ezen fontos elemek beiktatásával próbáljuk mindig a köröket szervezni! Ez utóbbi is elég jó volt, de a Kökényesmindszent és Ebergény közötti szakasz alternatíváját még keressük, mert kissé vadregényesre sikeredett! Szívesen fogadnám az ötleteket. Egy kedves jómunkásember segedelmével rövidítettünk az erdőben, a Budaivölgy után Kisbük dűlő irányába. Izgalmas volt, de jobbra vágyunk e szakasz helyett! Talán, ha repülhetnénk is, mint E.T. a telihold előtt.....

Jó volt nekünk!

Akár át is költhetné az Európa Kiadó a fenti címre az egyik kedvenc dalomat tőlük. Már olyan régóta éneklik és én olyan régóta rajongok, hogy tényleg kijárna a Jó lesz nekünk dalnak a múlt idő!

Szóval jó volt nekünk, mert Körmenden ismét rajonghattunk. Meglett öregurak a színpadon, régi haverok a közönségben, pocakot eresztve és jól megváltozva. Témát nehezen találunk a beszélgetésre, még jó, hogy nagy a zaj! Régi havernők is jelen vannak, de velük nem is keressük a témát. Ők is pocakot eresztettek, akár többször is és a franc sem akar most már beszélgetni, hiszen hajdan sem beszélgetni akartunk általában! (itt jut eszembe a Bojtorján egyik dala, ami teljesen igaz lett, holott soha nem akartam elhinni, hogy ilyen is lehet egyszer!Énekelsz egy régi nótát) Szeretett feleségemmel és néhány régóta jó, haverral végig dülöngéljük a repertoárt, hol vadabbul, hol lötyögősen. Jó volt nekünk, mert ott lehettünk, nosztalgikus érzésekkel telve és hallgathattuk a kedvenc dalokat részben újrahangszerelve. A kicsi klub jellegű helyiségben a hangzás nem volt tökéletes, de ami hiányzott belőle azt hozzá képzeltük, a Jenő mikrofonjának torzulásait pedig gyorsan elfelejtettük. Nem végső soron, de úgy tűnt, hogy jó volt nekik is, mert háromszor jöttek vissza, harmadszorra már akkor, amikor elkezdték leszerelni a színpadot. Csattanóként így még megkaphattuk a Mocskos idők című eposzt is! Jó lenne nekünk, ha megint jönnének és jó lenne, ha Zalaegerszegre is! Itt be kell, hogy valljam a régi érzéshez azért hiányzott az a néhány sör, amit nem ihattam meg az autózás miatt! Így viszont kulturáltan szórakozva minden részletre figyeltem és így is jó volt nekem! (talán öregszem is és a hasam is ereszkedik...jajj) Végül ezt a szintén kedvelt dalt csak azért biggyesztem ide, mert benne rejlik egy nagy igazság: Ami az időnél gyorsabban halad, Az mindörökre a jövőben marad. Így rohanok is lefeküdni, lehet, hogy az időnél egy ici-picit lassabban!

Korán kezdi...

...apa meg irigy talán! Készül az ovi a ballagásra, naponta többször próbálnak. Talán ezért érdemes óvónőnek lenni (...persze ezt én már soha nem tudhatom meg!), látni a lelkesedést, az aranyos bakikat és a fejlődést, ami ezeket a lurkókat jellemzi egytől -egyig. Egyik nap búsult nagyon Balázs és közben panaszkodott.

-Nem mondhattam el én is a verset!...a babaházat!

-Miért nem?

-Nem engedték meg, pedig hamar vissza értem!

-Hol voltál?

-Kimentem a lotyóra!

-Kisfiam te gyakran jársz a lotyóra?-kérdeztem irigykedve.

-Néha igen, néha nem!

Nekem meg se lotyó, se versmondás! Hol van itt az igazság? Pedig nekem már akár járna is a koromnál fogva! Így marad a lotyó helyett a klótyó, az viszont egyre gyakrabban! [zapa]

Laza srác talán éppen a lotyóról jön verset mondani a ballagáson!

Tekergés...

Ma este tekeregtünk egy nagyot a skacokkal! Mindenkinek tudom ajánlani az útvonalat. 33 km hosszú, jól kiszámítható, változatos és kevés a forgalmas közút.

Tekerjetek gyerekek,

Az erő legyen veletek!

Ne törjétek fejetek,

Tekerjetek, tekerjetek!

(...és  ne sodorjatok!)

A vastag zöld az tényleg terep!

Vad-kaland

Az igaz, hogy már 10 napja történt, de emléke még mindig elevenen él bennem...Csütörtök esti tekergésem nem titkolt célja volt, hogy pillantást vessek a Csácsi Arborétum melletti erdészeti út kapuira. Egészen ősz óta nem találtam nyitva, pedig az egyik legkellemesebb bringás terepet rejtik. Vajon miért is rejtik? Erről majd máskor, most csak annyit, hogy nagyon kéne egy kulcs, vagy egy kiskapu a bejutáshoz. Farönköket nem lopok biciklin és az erdőt is tiszteletben tartom. Remélem ezzel így vannak tekerő testvéreim is!...ugye így vagytok ezzel tekerő testvéreim?!...Akkor, tehát SZKCSE (Szerezzünk Kulcsot a Csácsi Erdőhöz!). A kis kitérő után beszámolok vad-kalandomról. A Csácsi-hegy megmászása után szakítani kívántam a civilizált környezettel. A kapu nyitva volt! Áthajtottam mindkettő kapun (fő a biztonság ;)) és kezdetét vehette a mászás. A civilizációból csak a köves út és az erdőirtás, illetve a vadlesek maradtak. Szépen lassan a 76-os  út zaja is elfogyott, helyette maradt a tücsök és a különféle madarak "zajongása", maradt a naplemente és a caplatás fölfelé a kapaszkodón. Elhaladtam Tóthék kaptárai mellett is, és a hatalmas bükkfák között tova-haladva kisebb-nagyobb tetők és ereszkedések után megérkeztem az egyik kedvenc helyemre. A tökéletes észak-nyugati panorámával bíró platóról látszanak ugyan a Bozsoki-hegy házai és a völgyben feltűnik Zalaegerszeg is, de zaj ügyileg zsibbasztóan kellemes érzés az ott tartózkodás. Elhatároztam, hogy egyszer egy Szentiváni Éji bulit szervezet erre a helyre, mert nem csak a naplemente utolsóként, de a napfelkelte elsőként érhetne itt minket! Ismét elkalandoztam bocsánat!...és még mindig semmi vad-kaland! Kissé visszatekerődve megkezdtem utamat az erdőben, ahol már az út sem az az erdészeti típusú. Itt már csak az új fatelepítések vadvédő rácsa emlékeztetett az emberekre. (Jó néha ez az érzés!). Kapaszkodtam tovább fölfelé, napocska barátom pedig gurgulázott lefelé a horizonton. Ennek megfelelően a zártabb erdei szakaszokon sötétben kellett tekernem. Elszántságom kizökkenthetetlen volt, hiszen már csak a tetőt kellett elérnem és onnét már csak enyhe kis lecsorgás a völgybe és laza bokagyakorlat amíg átérek a bozsoki antennához! Mászás vége, elérkezett a tető, ereszkedés, vagy inkább mégsem!? Előttem egy kidőlt fa mögött és talán éppen a kidőlt fa miatt bevilágító utolsó napsugarak segítségével, a friss dagonyában egy kisebb kupac csíkos hátú vadmalacot pillantottam meg. Sekélyes vadászati és biológiai ismereteim okán, illetve fejlődő szülői tudásom végett úgy gondoltam, hogy kismalac nincsen anya nélkül. Anyamalac pedig védi a kis porontyokat! Jobb lesz nem zaklatni a kis gombócokat, pedig mindenem a vadas zsemlegombóccal! Megálltam, mire a kis süldők fölkapták fejecskéiket és rövid gondolkodás után...balra el! Mamóca is ott lehetett, mert erős csörtetés kezdődött balra halkulva és távolodva! Nyugodtságom nem volt kifejezhető, mert nem volt mérhető. Jó kis dagonyának tűnt az ott, a kidőlt fa túloldalán, ha malac lenné kén is ilyenre vágynék! Gondolataimban föltűnt a többi malac is, akik csak arra várnak, hogy elhúzzak! Szerettem volna tovább menni, így bizonytalanságom eloszlatására tettem egy kísérletet. A kesztyűimmel a kezemen tapsoltam egy hatalmasat. Talán Runcájsz tölcséres végű durranós-golyós puskájára hasonlíthatott a hang, talán csak már találkoztak vadásszal, vagy csak rosszak voltak az idegeik (nem tudhatjuk, hogy mennyi mesét néznek vadaink...). Mindenesetre jobbról és balról is lendületes avarcsörgés hallatszott, szerintem nem ketten és nem is öten, hanem legalább harmincan voltak. Talán a hangforrástól el, sugár irányban indultak meg, talán felém, de ezt már sohasem tudom meg. Gyors döntést hoztam és az egy helyben, egy adott idő alatt a legnagyobb szögben megfordítandó kerékpárok világcsúcsát állítottam be, vagy köröztem le! Az első nagy fogaskerék fogacskái szép párhuzamos barázdákat véstek a lábszáramba, majd vad ereszkedésbe kezdtem. Még szerencse, hogy a meglepetés a dombtetőn ért! Gyorsan vissza értem a kapukhoz, majd újra átmásztam a Csácsi-hegyen és haza! Jó volt és emlékezetes. Valószínűleg túl is reagáltam a dolgot, de jobb a békesség és elsősorban az erdő az övék, még akkor is, ha leseket és kapukat is építünk bele! Csak azt tudnám a vadászok minek ücsörögnek csöndben a lesen, ha én a zajos bringámmal akár el is gázolhattam volna néhány vétlen disznajt! Bringára vadászok!!! {zapa}

Szerintem ők is ott voltak!

Volt ott fészek...

...meg benne egy állat.

-Milyen madarat láttatok Balázs?

-Nem madár, hanem ami a vízen úszik.

-Kacsa volt Balázs?

-Igen kacsa volt!

-A kacsa is madár Kisfiam, csak már ritkán van kedve repülni!

-És apa az az állat, vagyis a kacsa fölemelte a hónaljával a tojást és úgy vitte a fészekbe.

-A szárnya alatt cipelgette a tojását a kacsa? -álltunk a kijelentéssel szemben értetlenül és próbáltunk erősen vizualizálni! Állattani ismereteink vagy rendkívül sekélyesek, vagy ide ért a sugárszennyezett felhő és bodybuilder mutáció érte a kacsatársadalmat. Mindenesetre eddig nem hallottam ilyet, hogy a kacsa mama szárny alatt sétáltatná utódait, már tojás korukban.

Balázs viszont még ezt a képzavart is tudta tetézni!

-Nem volt ám baj, hogy a hóna alá rakta, mert nem volt szaros a tojás. Edina néni előtte megmosta!

Sajnos a kép nem állt össze, de vannak elképzeléseink. Reméljük, hogy nem vadkendert legeltek a skacok a Falumúzeumban, hanem eredeténél fogva élénk Balázs fantáziája.

Úgy érzem, meg kell kérdeznem Edina nénit! {zapa}

Légből kapott ereklye!

A nagy sportágválasztón nem csak leégett nyakakkal, hanem egy igen fontos sporttörténeti emlékkel is gazdagabbak lettünk! Az egyik pavilonnál a gyerkőcök regisztráltak, miután teljesítették az akadályokat, mert értékes ajándékkal kecsegtettek őket. A csúcsajándékokat jelentő rózsaszín, vagy zöld, vagy kék lufi közül éppen Balázs választhatott. Fölfedeztünk egy összefirkált lufit az egyik úriember kezében, aki a pult túloldalán tengette az időt, talán éppen lufipingálással. Balázs természetesen a kezében tartott léggömböt szerette volna, mert az egyedi volt. Én próbáltam meggyőzni az urat, hogy kezdjen újat, mert elszúrta a kisfiam monogramját, sajnos fölcserélte a betűket. Bárdosi Sándor viszont nem készített újat és váltig állított, hogy az az ő monogramja! Ami persze igaz is, meg tudtam is, de akkor is! Ezek a mai sportolók már nem a régiek....A lufit megkaptuk, elhoztuk, lefotóztuk! Lehet, hogy egykori olimpiai ezüstérmes birkózónk lehelletét őrizzük a még meglévő léggömbünkben?!