2011. május 31., kedd

Vad-kaland

Az igaz, hogy már 10 napja történt, de emléke még mindig elevenen él bennem...Csütörtök esti tekergésem nem titkolt célja volt, hogy pillantást vessek a Csácsi Arborétum melletti erdészeti út kapuira. Egészen ősz óta nem találtam nyitva, pedig az egyik legkellemesebb bringás terepet rejtik. Vajon miért is rejtik? Erről majd máskor, most csak annyit, hogy nagyon kéne egy kulcs, vagy egy kiskapu a bejutáshoz. Farönköket nem lopok biciklin és az erdőt is tiszteletben tartom. Remélem ezzel így vannak tekerő testvéreim is!...ugye így vagytok ezzel tekerő testvéreim?!...Akkor, tehát SZKCSE (Szerezzünk Kulcsot a Csácsi Erdőhöz!). A kis kitérő után beszámolok vad-kalandomról. A Csácsi-hegy megmászása után szakítani kívántam a civilizált környezettel. A kapu nyitva volt! Áthajtottam mindkettő kapun (fő a biztonság ;)) és kezdetét vehette a mászás. A civilizációból csak a köves út és az erdőirtás, illetve a vadlesek maradtak. Szépen lassan a 76-os  út zaja is elfogyott, helyette maradt a tücsök és a különféle madarak "zajongása", maradt a naplemente és a caplatás fölfelé a kapaszkodón. Elhaladtam Tóthék kaptárai mellett is, és a hatalmas bükkfák között tova-haladva kisebb-nagyobb tetők és ereszkedések után megérkeztem az egyik kedvenc helyemre. A tökéletes észak-nyugati panorámával bíró platóról látszanak ugyan a Bozsoki-hegy házai és a völgyben feltűnik Zalaegerszeg is, de zaj ügyileg zsibbasztóan kellemes érzés az ott tartózkodás. Elhatároztam, hogy egyszer egy Szentiváni Éji bulit szervezet erre a helyre, mert nem csak a naplemente utolsóként, de a napfelkelte elsőként érhetne itt minket! Ismét elkalandoztam bocsánat!...és még mindig semmi vad-kaland! Kissé visszatekerődve megkezdtem utamat az erdőben, ahol már az út sem az az erdészeti típusú. Itt már csak az új fatelepítések vadvédő rácsa emlékeztetett az emberekre. (Jó néha ez az érzés!). Kapaszkodtam tovább fölfelé, napocska barátom pedig gurgulázott lefelé a horizonton. Ennek megfelelően a zártabb erdei szakaszokon sötétben kellett tekernem. Elszántságom kizökkenthetetlen volt, hiszen már csak a tetőt kellett elérnem és onnét már csak enyhe kis lecsorgás a völgybe és laza bokagyakorlat amíg átérek a bozsoki antennához! Mászás vége, elérkezett a tető, ereszkedés, vagy inkább mégsem!? Előttem egy kidőlt fa mögött és talán éppen a kidőlt fa miatt bevilágító utolsó napsugarak segítségével, a friss dagonyában egy kisebb kupac csíkos hátú vadmalacot pillantottam meg. Sekélyes vadászati és biológiai ismereteim okán, illetve fejlődő szülői tudásom végett úgy gondoltam, hogy kismalac nincsen anya nélkül. Anyamalac pedig védi a kis porontyokat! Jobb lesz nem zaklatni a kis gombócokat, pedig mindenem a vadas zsemlegombóccal! Megálltam, mire a kis süldők fölkapták fejecskéiket és rövid gondolkodás után...balra el! Mamóca is ott lehetett, mert erős csörtetés kezdődött balra halkulva és távolodva! Nyugodtságom nem volt kifejezhető, mert nem volt mérhető. Jó kis dagonyának tűnt az ott, a kidőlt fa túloldalán, ha malac lenné kén is ilyenre vágynék! Gondolataimban föltűnt a többi malac is, akik csak arra várnak, hogy elhúzzak! Szerettem volna tovább menni, így bizonytalanságom eloszlatására tettem egy kísérletet. A kesztyűimmel a kezemen tapsoltam egy hatalmasat. Talán Runcájsz tölcséres végű durranós-golyós puskájára hasonlíthatott a hang, talán csak már találkoztak vadásszal, vagy csak rosszak voltak az idegeik (nem tudhatjuk, hogy mennyi mesét néznek vadaink...). Mindenesetre jobbról és balról is lendületes avarcsörgés hallatszott, szerintem nem ketten és nem is öten, hanem legalább harmincan voltak. Talán a hangforrástól el, sugár irányban indultak meg, talán felém, de ezt már sohasem tudom meg. Gyors döntést hoztam és az egy helyben, egy adott idő alatt a legnagyobb szögben megfordítandó kerékpárok világcsúcsát állítottam be, vagy köröztem le! Az első nagy fogaskerék fogacskái szép párhuzamos barázdákat véstek a lábszáramba, majd vad ereszkedésbe kezdtem. Még szerencse, hogy a meglepetés a dombtetőn ért! Gyorsan vissza értem a kapukhoz, majd újra átmásztam a Csácsi-hegyen és haza! Jó volt és emlékezetes. Valószínűleg túl is reagáltam a dolgot, de jobb a békesség és elsősorban az erdő az övék, még akkor is, ha leseket és kapukat is építünk bele! Csak azt tudnám a vadászok minek ücsörögnek csöndben a lesen, ha én a zajos bringámmal akár el is gázolhattam volna néhány vétlen disznajt! Bringára vadászok!!! {zapa}
Szerintem ők is ott voltak!

2011. május 29., vasárnap

Volt ott fészek...

...meg benne egy állat.
-Milyen madarat láttatok Balázs?
-Nem madár, hanem ami a vízen úszik.
-Kacsa volt Balázs?
-Igen kacsa volt!
-A kacsa is madár Kisfiam, csak már ritkán van kedve repülni!
-És apa az az állat, vagyis a kacsa fölemelte a hónaljával a tojást és úgy vitte a fészekbe.
-A szárnya alatt cipelgette a tojását a kacsa? -álltunk a kijelentéssel szemben értetlenül és próbáltunk erősen vizualizálni! Állattani ismereteink vagy rendkívül sekélyesek, vagy ide ért a sugárszennyezett felhő és bodybuilder mutáció érte a kacsatársadalmat. Mindenesetre eddig nem hallottam ilyet, hogy a kacsa mama szárny alatt sétáltatná utódait, már tojás korukban.
Balázs viszont még ezt a képzavart is tudta tetézni!
-Nem volt ám baj, hogy a hóna alá rakta, mert nem volt szaros a tojás. Edina néni előtte megmosta!
Sajnos a kép nem állt össze, de vannak elképzeléseink. Reméljük, hogy nem vadkendert legeltek a skacok a Falumúzeumban, hanem eredeténél fogva élénk Balázs fantáziája.
Úgy érzem, meg kell kérdeznem Edina nénit! {zapa}

2011. május 28., szombat

Légből kapott ereklye!

nagy sportágválasztón nem csak leégett nyakakkal, hanem egy igen fontos sporttörténeti emlékkel is gazdagabbak lettünk! Az egyik pavilonnál a gyerkőcök regisztráltak, miután teljesítették az akadályokat, mert értékes ajándékkal kecsegtettek őket. A csúcsajándékokat jelentő rózsaszín, vagy zöld, vagy kék lufi közül éppen Balázs választhatott. Fölfedeztünk egy összefirkált lufit az egyik úriember kezében, aki a pult túloldalán tengette az időt, talán éppen lufipingálással. Balázs természetesen a kezében tartott léggömböt szerette volna, mert az egyedi volt. Én próbáltam meggyőzni az urat, hogy kezdjen újat, mert elszúrta a kisfiam monogramját, sajnos fölcserélte a betűket. Bárdosi Sándor viszont nem készített újat és váltig állított, hogy az az ő monogramja! Ami persze igaz is, meg tudtam is, de akkor is! Ezek a mai sportolók már nem a régiek....A lufit megkaptuk, elhoztuk, lefotóztuk! Lehet, hogy egykori olimpiai ezüstérmes birkózónk lehelletét őrizzük a még meglévő léggömbünkben?!





2011. május 24., kedd

Bohém Rapszódia

"Oh mama mia, mama mia, mama mia let me go

Beelzebub has a devil put aside for me

For me
For me"

Queent hallgattunk, mikor Balázs újabb jól irányzott szavakból összeálló mondathurrikánnal söpört végig az amúgy sem rossz hangulatunkon!
-Apa fordítsd föl a nyelvet!
  _néztük a cipőjét, néztük a száját, de nem esett le a nyelv-kapcsolat_
-Fordítsd föl, te tudsz angolul!
  _most már leesett, de nem fordítottunk, sok Queen dalt talán jobb is, ha nem ismerünk magyarul!_
[za-pa}
ez korábbi volt, de hasonló: http://vagyunk.blogspot.com/2011/03/dvd-koor.html

2011. május 11., szerda

C/M

Versenyre készültünk, nevünk is volt. Csupán csak a 4 fős csapat nem akart össze állni! Illetve pereceltem egy nagyot vasárnap a pályakeresgélés közben az Alsó Erdőn. Zúzódások test-szerteszét és a sisakom ripityára törött (azóta találtam helyette egy kifutó terméket a Tízpróbában!). Mindez még mindig nem tántorított, habár ötletem sincsen, hogy hogyan nyúztam le a bal lábszáramat, miközben a jobb könyököm és a jobb csípőm zúzódott, illetve a sisak tarkó-tájékon törött ki? Ágyék táji lila foltom is van ám (talán a fölső vázcső?), ilyen még sosem volt, pedig már sokat estem. Bringa megúszta, talán azért mert ő le is maradt mögöttem 4-5 méterrel! Beléptem újra a KTT-be (Kormányon Túliak Társasága - mindenféle politikai színezet nélkül!;) Szóval nem tántorodtunk el még így sem, kitartó csapattársammal Fetyóval (az első Farkas , aki tekerni tud!), de ma kimentünk tréningezni. Állati jó a terep, de kimerítő volt (én már tegnap is próbáltam, de nem mondtam neki semmit, nem vagyok fék!), nem mentünk sokat, de azt intenzíven!
Konklúzió: ...ketten nem fog menni!...5-5 óra sok  fejenként!...szűk a csapás, mi lesz szegény profikkal, még előzni sem tudnak!...és egyébként is csesszék meg, hogy éppen most van fesztivál a városban! NEM INDULUNK!...majd talán jövőre!...előtte hosszan tréningezünk és lesz egy jó stratégiánk is, de idén még nem megyünk! Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, meg hát szombaton lesz 5 éves....Tehát Balázs megkapta az első komoly bringáját. 20 colos, alu vázas, teleszkópos, V-fékes, stb. Én behugyoztam volna, ha ilyet egyáltalán venni lehetett volna ennyi idős koromban a környéken. Szerintem föl sem fogják, de mindegy, nem a háláért vesszük és tesszük! Nekem örömöt okozott! Rá nem ülök megígérem, de már többször megnéztem a teraszon, az utóbbi órákban. Remélem jó bringás-utód lesz belőle, habár már Za-Nya húzza a száját!
A csapatnevünket azért még leírom, mert így lesz nyoma és nem-lenyúlható. A C/M annyit jelent, mint ciklikus permutáció, ami a sok-sok megtett kör rendezésére utalhat. Ezt egy kicsit angolosítottuk és bringásítottuk, így lettünk Cyclic Permutation, Fetyó szerint Cyclic/Mutáció! (Akinek a rendszeres magömlés ugrik be erről a két szóról, annak ajánlok egy matematikai fogalommeghatározót!) [za-pa]

2011. május 3., kedd

Zoom B., mint Zümm B.

 Kedves kisfiunk vad tréningbe kezdett és igyekeztünk is e törekvésében támogatni. Meg akart tanulni görkorcsolyázni! Valószínűleg meg is fog tanulni és nagyon gyorsan, mert ő a Schifter Balázs. Bringázni 10 perc alatt tanult meg. Ráérzett! Gondoltuk a korival is ez lesz! Annát is mi tanítottuk meg, pedig egyikünk sem tud korcsolyázni. A művelet akkor viszont tökéletesen sikerült. Sőt, amikor tetemre lettünk hívva, akkor elég nehezen hitte el Anna, hogy mi nem is tudunk igazán! Próbálkoztunk szárazon és jégen, azért sikerült, de nem könnyű! Balázs is kapta az instrukciókat, de ez a kölök túl laza! Bírom nagyon! Nem zavartatja magát, teszi a dolgát, ahogy' tetszik neki! Hol kajla, hol figyelmes, néha pedig türelmetlen, vagy kishitű. Vele is a füvön kezdtük, utána az aszfalton folytattuk vontatással. Kis totyogás, kis gurulás és úgy tűnik, hogy menni fog! Imádom az akaratát. Egy-két kép a tréningről, talán ezek még beszédesebbek!





2011. május 2., hétfő

A Káli medencében bolyongtunk!

Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk a múlt héten, de úgy fogtuk föl, hogy az előző 4 évben nagy szerencsénk volt vele és jövőre is az lesz! Idén meg maradt az autóközpontú-csillagtúra. Kedden Balatonfüred fordítóponttal terveztünk kirándulást. Dobogómajorból indulva (kb.: Hévíz) igyekeztünk elkerülni a szokásos utakat, amik első sorban a Balaton partján mennek. Már eleve Zalaszántó-Várvölgy felé indultunk, hogy Tapolcán áthaladva jussunk el a Káli medencébe. A Káli medence Tapolcán is időztünk kényszerből, mert a Keszthelyi hegység útjai túrósra rázták a gyerekekben a reggeli tejet. A levegőzés (és persze a kávé) jól esett nekünk is Tapolca egyetlen turisztikailag értékelhető részén, a városközpontban lévő tónál. A várost elhagyva Kékkút felé vettük az irányt és sikerült a járt utat rendkívül járatlanért elhagynunk. A "nem fogunk azért sem vissza fordulni!" jól hangzó jelmondatunk eredménye képpen hosszas döcögés, porozás és autókínzás után útra leltünk és meg lett az ásványvíz üzem is. Ittunk egyet a forrásvízből...ennyi! Illetve még olvasgattunk is egy kicsit. A tanösvényen nem indultunk el az idő és a talaj miatt. Az autómata forrásból azért más a víz, mint a palackból!

Nyomd a gombot-modern forrás!
Folytattuk tehát utunkat a végcél felé. Még egy említésre méltó állomást iktattunk be. Ifjú kerekező koromból emlékeztem a helyre, amit Iván haverommal látogattunk meg egy nagy tekergés alkalmával. Akkor még sokkal vadregényesebb volt a környék és szabadon látogatható. Emlékeim szerint még a bringákat is fölcipeltük a púpra! Most meglepett a kőfejtőig vezető kiépített út és az út végét jelző sorompó. Ez utóbbi, megmondom őszintén jobban, mert belépődíjat sejtetett. Kifizettük-beléptünk-eleredt, de fölmásztunk. Később elállt, akkor nézelődtünk, olvasgattunk és fotóztunk.   Mindenkinek ajánlom, mert egyedül álló a Hegyestű. Illetve nem mellékes a panoráma sem, ami a tetejéről tárul fel.
Az ég sem volt felhőtlen és egyesek öröme sem...
(kissé útinapló szagú lett a dolog, de ilyen is kell!) {zapa}