Az első foghíj!

Megígértem kisfiamnak, hogy feltétlenül közzé tesszük eme világrengető esemény leírását.

Az úgy esett,

hogy Balázs fogacskája

rendkívül kimozgósodott,

lötyögött és kiesett!

GIF___klikk!

Lehetne ilyen egyszerű is, de nem volt az. A Karácsony előtti napokban valóban már nagyon mozgolódott, amin még sokat segített a folyamatos nyelvvel történő hintáztatás és újjal történő csavarintgatás. Tetszett Balázsnak a dolog és rendkívül büszke is volt, újságolta mindenkinek! 25-én reggel legózgatás közben Balázs bejelentette: "Kiesett a fogam!". 5 percig nézegette nyugodtan, majd heves érzelemkitörés közepette konstatálta, hogy őt hatalmas veszteség érte. A kipottyant résztől, immár eltekintett és a hiányhelyet kezdte vizsgálgatni. Az őrület határán rohangált körbe-körbe, mert a nyelve nem azt érezte, mint korábban és ráadásul még vér is szivárgott a tátongó lyukból. Csendes sírdogálások és vad őrjöngések váltogatták egymást. A megnyugvás érdekében eszünkbe jutott fogtündér, de Anna lebeszélt róla minket! Joggal kifogásolta, hogy akkor az ő kihulló fogainál miért nem volt? Lassan csitultak a kedélyek, majd fényképezkedtünk és kidobtuk a kihullottat! Nem gyűjtögetünk fölöslegessé vált testrészeket. (...elgondolkodtam, hogy minekutána több gyermek érkezésére nem számítunk, nekem mim fog leszáradni és a szemetesedényben landolni?! Hiszen fölösleges!)

Másnap már megint büszkén újságoltuk az eseményt! Már nem vérzett, nem hiányzott és tisztán látszott, hogy kicsit odébb, kicsit csálén ugyan, de jön az utánpótlás!

Kicsit meg is sajnáltam fiacskámat, mert szomorúan közölte egy ismerőssel, aki a fogtündér felől érdeklődött, hogy " Apa nem hisz a fogtündérben, csak a fognyűvő manóban sajnos!".

Itt már büszkén!

Aktuális...

(az alábbi leírás ma fogalmazódott meg a fejemben, nem előzi meg hosszas kutatómunka és senki nem is halt bele a kísérletekbe, így nem is kell túl komolyan venni!)

A legfontosabb vásárlási hormon a Tescosteron! Ez az elsősorban női egyedekben kimutatható, rendkívül bonyolult vegyület, az összetettsége ellenére elég egyszerűvé teszi hordozóját. A molekulalánc 6 pénzmolekulából, 2 akciós kuponból és egy bevásárló kocsival társított hímnemű egységből áll. A Tescosteron túltengés egyik figyelmeztető jele lehet, a buxahorpadás és a hímnemű egyedek (akik nem rendelkeznek vásárlási hormonnal, viszont leginkább a nemi hormon termelődés fokozódására vágynának!) esetében idegi kimerültség okozta agresszió és multigyűlölet léphet fel. Az egyensúly fenntartására ajánlott két üzlet között felkeresni egy kávézót, vagy időben hosszan elosztani a hormonzavar okozta vad hajszát.

(Kedves feleségem ne vedd magadra, mert te szerencsére nem vagy e hormon gazdája és ezt nagyon köszönöm!)

Tescosteron. A két vörös egyike a hímnemű összetevő feje, a másik meg a...

A Puhik....

A Puhik valóban megérdemlik a nagybetűt. A Puhik családtagok. A Puhik Balázs eddigi életkéjét végig kísérték és a Puhik most a végüket járják. Nehéz megmagyarázni a Puhi érzést, de megpróbálom. Vannak ugyebár a közönséges puhik, amiket talán nem is illik így nevezni, még kisbetűvel sem! Ezek a Pampers vízilovak. Gondolom sokan ismerik, mert hatalmas üzleti fogás volt. Pelenkát már rég feledtük, de a kis dögök még mindig itt vannak! Ilyen Pamperes féléből még nekünk is van 6 db, mert Timi félve a leamortizálódástól össze vadászta őket a vaterán! Kár volt, de nem sejthette, hogy az a 6 soha nem lesz olyan, mint az a kettő eredeti, akik kiérdemelték a megtisztelő Puhi elnevezést. Ők Balázzsal kelnek és fekszenek. Utaznak velünk mindenhova és óvodába is járnak. Ők szakadtak, nyúlottak és egyre ritkábban moshatók, így kissé szaglanak is. Remélem valamelyest sikerült tolmácsolnom a Puhi érzést! Sajnos a kis háziállataink a végüket járják, hamarosan meg kell szabadulnunk tőlük. Balázs még gyakran tömögeti őket reggelente, miután össze gyűjti az éjszaka kitornászott szivacstörmeléket és ujjaival megpróbálja vissza tölteni a Puhitestbe! Sajnos nagyon fognak hiányozni, az újak pedig nem megfelelőek, így alternatív megoldásban gondolkodunk. Úgy néz ki, hogy Boci lesz a befutó (róla majd 4-5 év múlva írok!). A történet itt le is záródna, de a napokban megesett egy párbeszéd Anya és Fia között, ami szorosan a témához kapcsolódik. A karácsonyi vágyak taglalása közben hangzott el a következő:

"Anya! Én puha vízilovat akarok a Jézuskától, de olyat, amit jól bepuhitott már, olyat amivel sokat aludt a Jézuska!"

Úgyhogy Jézus, itt a feladat! Tudom, hogy már nem sokat alszol Karácsonyig! Talán csak egyet, vagy kettőt (, mint rendes építész leadás előtt két héttel!), de kérlek ne hagyj minket cserben, ha szeretnéd Balázst még hosszú távon megtartani a beléd fektetett hitében! Üdv.: [Za-Pa]

Puhik végstádiumban.

Puhi reggeli tömés után.

Ez sem semmi!

Ez egy gif ám, animálva érdekes, úghogy klikk!!!

A csaj a lányunk! Kicsit aggaszt a jövőkép! ...nem, nem mi máshogyan képzeljük. A miénk nem, csak a másoké! Mi tartjuk magunkat! Elveink vannak és ez a gyerekekbe is átoltódik. Ugye így lesz! Erősítsetek meg a hitünkben! [Za-Nya+Za-Pa]

...azért ez túlzás!

Remélem mindenki így gondolja! Pedig a mi Mikink rendkívül visszafogott és racionális volt! Kesztyűt hozott, csokit nem is! Na de a többi...!

tervezett meglepetés

Miután elhagytuk az 1209 mBf magasságban lévő Hüttét, ahol sikeresen bevettünk két ampulla sört (potom 6,2 Euróért) és ahol megjegyeztük, hogy ezeknek a bajor hüttetündéreknek milyen jó alkattya van (biztosan gyalog járnak dolgozni), illetve becéloztuk a helyes irányt, a Hochlantsch felé indultunk.

Hangulata is van, az árak mellett!

S'öröm! Fejem nem ezt tükrözi, pedig de...!

Tudtuk, hogy hátralévő utunk a csúcsig már csak cirka (circa mondaná az osztrák) 500 m, de mindez függőlegesen! A maláta biztosította lelkesedésünk, lendületünk és optimizmusunk hamar távozott a homlokunkon keresztül. Kalandvágyunk és a csakazértis-érzés viszont tovább fűtött bennünket. Az átélt első zerge-kaland és a lenyűgöző panoráma pedig további erőt adtak.

Zerge a kedvezőtlen profilja felől nézve

___Hadd meséljem el itt Norbi kalandját az első Zebulonnal! Az erőltetett menet közepette, mikor minden vízszintesen megtett méterhez ugyan ennyi társult függőlegesen is (építészek, utasok és fizikusok ezt hívják 100%-os emelkedőnek, vagy lejtőnek) gyakran mentünk lehajtott fejjel, figyelve lépéseink helyzetét. Elöl N., hátul G., loholás a csúcs felé, mindenütt gyanús fekete-barna bogyók! Talán kecske, talán nagy nyúl! Zerge? Á, dehogy! Kicsit úgy voltunk vele, mint a török Mehemed, ki so'se látott tehenet. Ez a zerge-dög meg ki gondolta volna, hogy olyan szinten a környezetébe illeszkedő, hogy Norbi kis híján felöklelte. Szerencsére nem tette, mert hősünk sokkal kisebb szarvakkal rendelkezik, mint a célállat! Éppen fölnéztem és sikerült csendesen, de annál határozottabban figyelmeztetni útitársamat a veszélyre! "Előtted, 5 méter, 11 óránál, valami állat!" A figyelmeztetés olyan jól sikerült, hogy N. a fizika törvényeit meghazudtoló szökelléssel egy vastag fa mögött termett, ahol nem sokat teketóriázott és japán turistákat megszégyenítő ügyességgel, a következő másodpercben már filmezett és fotózott a rejtekhely védelméből. Hosszasan elemeztük a közben komótosan megforduló állatot, aminek a neve, talán a stressz hatására beugrott, pont úgy mint Norbi a fa mögé! Itt kell, hogy megállapítsam, a Zerge a szarvai irányából sokkal jobban néz ki!___

Szinte mindenhonnan látszott!

Nézek körbe....kereszt és SZAKADÉK

Kis természettudományi kitérő után folytatódott az erőltetett menet. Fotóztunk, keveset beszéltünk, izzadtunk, de jól haladtunk. Egy szusszanásnyi pihenőnk alkalmával elővettük magyaros mivoltunkat. Azonban nem csárdást jártunk, nem népdalokat énekeltünk, de még csak nem is gyulai kolbászt ettünk, vagy unicumot, esetleg tokajit ittunk! Csupán csak pesszimista képeket kezdtünk festeni a csúcstámadásunk körülményeiről. Elgondoltuk, hogy több órás küzdelem után majd állunk a magaslaton, amit elértünk és a célul kitűzött csúcs ugyan előttünk van 200 méterre , de még, addig útba esik egy 1000 méteres szakadék.......

A hőn áhított keresztet már régóta láttuk és élt bennünk az elhatározás, hogy az érintése nélkül, haza nem megyünk. Haladtunk tovább, a terep durvult, a magaslatot elértük, a keresztet megláttuk.......SZAKADÉK! ...Mondják, hogy a remény hal meg utoljára...! Kis séta után a gerincen, megláttuk azt a nyerget, ahol eljuthattunk a célig! [Berger Za-Pa]

A megérdemelt érintés (valójában vad kapaszkodás a kegyetlen szélben)

Spitzmannok a Hochlantschon!

állapotváltozás!

Jelentős, mindannyiunkat érintő változások mentek végbe ma reggel a családunkban. Persze nem azért, mert az Ady bálban rosszul viselkedtem, vagy netán mára elhatároztam volna, hogy több alkohol nem megy le a torkomon! Nem erről van szó, az esemény, ami a családi helyzet változásokat kiváltotta, sokkal örömtelibb! Hatására már a nagynéni és nagybácsi titulussal is büszkélkedhetünk, illetve gyerkőceinknek sem kell már tovább unokatestvér nélkül tengetni életüket!

Megérkezett ugyanis...Banics Eszter Anna, tökéletesen időben, kiváló adottságokkal és rendkívül jó helyre! Anyuka és apuka is jól vannak.

Ezt a videót meg ajánlom mindenki figyelmébe, mert jó:

A születés koncepciója-KLIKK IDE

Rikkants rikkancs!

Olykor hozzánk kallódik egy adag szórólap, reklámújság meg miegymás papíreszköz, ami vásárlásra kéne, hogy hergeljen mindannyiunkat! A portánál összeszedett füzetecskék, amiket a kölykök nagy gondossággal válogatnak össze, ügyelve arra, hogy mindenből kettő legyen, nálunk általában más örömök forrásai. Egyáltalán nem találnak célba, szerencsére. Alkalmanként a mekis papír perforációk mentén történő ízekre szedése, okoz boldog perceket, hol pedig papírrepülőként, vagy hajóként, csákóként hasznosulnak. Mindenesetre számunkra is fontosak a dokumentumok, hiszen a spórolás jegyében tüzetesen átnézve őket, mindig elégedettséggel nyugtázzuk, miután becsukjuk őket, hogy már megint mennyi pénzünk megmaradt! Mert meg lehetne venni ezt-azt, jól is jönne ideig-óráig, de mindig eszünkbe jut egy áthidaló megoldás, ami ingyen van. Így számunkra is örömforrás, amikor nem veszünk meg egy led-tv-t, egy napelemes teraszvilágítót, egy mennyezetre vetítős órát, vagy netán egy barikküvét! Sokat spórolunk így és ez öröm! Legutóbbi hétvégén viszont olyan mértékig fokozódott a böngészés, hogy egy rendkívül mókás rikkancs tréningbe csapott át. Az étkező asztalt körbe ülve, a szombat reggeli műzli elfogyasztása után, harsant fel az első felénk kínált termék neve. Talán Anna volt ki bekiabálta:

-ádventikalendáriúúúm!

-energiatakarékosizzóóó!

-bajorsonkaaa!

-sztárvárszoslegóóó!

-ledeshátsólámpaaa!

-verdásuzsonnásdobóóóz!

-csavarhúzókészleeet!

-cserszegifűszereees!

-gyorsfelfújóóógééép!

.....

-?

-?

-???

Szinte hallani lehetett a nyakcsigolyáink surrogását, ahogyan mindhárman Balázs "Taktikeres" katalógusára ugrattuk tekintetünket!

-tudjátok, ilyen a papának is van Szegeden!- próbálta magyarázni, mert nem értette, hogy mit nem értünk!

Jó hétvégénk volt! Egyáltalán nem biztos, hogy emiatt, mert gyakran megesik nálunk efféle tárgyátkeresztelés, vagy logikus átértelmezés (mi már megtanultunk Balázsul), de biztosan hozzá járulnak ezek a vidám löketek is a teljes élethez, ami a mókázásokkal színesedik ki. Szükség van ezen apró örömökre is, mert egyébként nagy a szürkeség! [za-pa]

Hogyan működik a test?

Az apukagép - nagyon hasonlít!

Mindenkinek ismerős lehet ez a könyv, mivel gyermekkorunkban is meg volt már. Talán velem egy idős az első kiadás. A könyv jól állja az idők próbáját, mert Anna és Balázs manapság is örömmel veszi elő és érdeklődéssel lapozgatja, kissé viseltes lapjait....Na ennyit reklámként!

___Az esemény, ami miatt írok, egy tegnap megesett, rendkívül aranyos szójáték.

helyszín: Balázsunk és Édesanyja, Balázs szobájában, éppen a fürdés utáni törölközéssel és öltözködéssel vannak elfoglalva. A kicsi zacsiban az egyik golyócska jobban kitüremkedik, ami szemet szúr az anyukának, így  egy vicces kérdéssel próbálkozik be:

-Balázs! Neked meg hány golyód van?

A kis kölyök szem rebbenés nélkül vágja rá:

-Egy!

-???

Anyuka nem tudja mire vélni a dolgot, véleménye szerint csak tippelt a kis srác, erre segítségül magyarázatba kezd:

-Kisfiam, abból mindenkinek kettő van (általában! Hofi poénban szerepel 5 is!). Számold csak meg a tiédet nyugodtan, meg a apának is annyi van.

A magyarázat kimerítő, de a visszakérdezés leveri a biztosítékot. Timi anya rendesen lefárad tőle:

-Jó anya, de akkor a Gézának hogyan lehet három gyereke, ha neki is csak kettő golyója van?___

Az anyukagép - mellesleg a legjobb!

A leírás elején beidézett könyv mégsem vizsgázott jól! Az anyukagép és az apukagép bár rendkívül látványosan és egy gyermek szintjén jól képletezve mutatja be az új élet kezdetét és az addig vezető utat, de az nem derül ki belőle ezek szerint, hogy egy férfi nem annyi lövetű, ahány golyóbis rejtezik a zacsiban! Szépen is néznénk ki, ha ez így lenne! Nem szívesen találkoznék embertársaimmal, akik pigment többlettel rendelkező zsákjukat maguk előtt tolják egy talicskában, mert nagyon sok lövetűek! [za-pa]

...még jó, hogy nem izomagy!

Szegedi levélverés-máshol megvárják, amíg lehull!

A nyári szünet hetei alatt Annánk elszokott a tornáktól, amikre év közben rendszeresen jár. Így október elején, amikor már kezdett végre beállni a hőn áhított rendszeresség és beindult a tudatosan szervezett testmozgás (nyáron csak eszeveszett rohangálás, strandolás, túrázás, stb. voltak), kis lánykánk súlyos izomlázat szenvedett el. A reggelre felerősödő izomfájdalom furcsa mozgáskoordinációt okozott neki, az iskola felé haladván, minek megmagyarázására hosszas elemzésébe kezdett az őt sújtó kínoknak! Balázsunk hosszúra nyúlt fülekkel csak figyelt, és örült, hogy megint valami okosságot tud meg nővérkéjétől, akire felnéz és nyomában szökellve próbálja mindenben utánozni és, ha lehet akkor lepipálni!

Így született meg aznap reggel Balázs IZOMLÁBA, ami őt is nagyon kínozta, de neki mindehhez még IZOMSEGG is társult! Nem-meglepettségünket leplezve nevettünk bele az Ady utca ciklikusan ismétlődő szürke reggelébe! Jól is esik néha és ez kis lurkó a maga félreértéseken és félrehallásokon alapuló, logikával vegyített továbbgondolásokkal fűszerezett nyelvújításai adnak is rá okot, hogy jólesően derüljünk egyet! Nem tudom, hogy mikor növi ki, de néhány évig még remélem gazdagítja emléktárunkat itt a blogban! {za-pa}

télüdvözlés-napköszönés

Halloween-ként ünnepeltük, de megkaptuk, hogy Amerika majmolás! Itt közlöm, hogy nem az! Már az eredete is mást sugall (http://hu.wikipedia.org/wiki/Halloween). Továbbá a szórakozás, kikapcsolódás ellenére mi is tiszteletben tartjuk a halottak napját. Tehát télköszöntés, illetve megköszönjük a napnak, hogy sütött a nyáron (és jó bor lesz az idén!). Akár ezek is vezérelhetnének minket, de nem! Ez a buli jutott nekünk és nagyon szeretjük! Készülünk és mindenki más is lelkiismeretesen készül rajtunk kívül. A tradíció töretlen, immár 5 éve és reméljük így is marad. A mi kis csapatunknak nagy öröm mindez, de erről beszéljenek a képek, amik időrendben a következők:

2007

2008

2009

2010

2011

zergezargatás

A két hónapos hallgatásnak számos valós oka és számtalan belemagyarázós ál-indoka van. Nem részletezem, csupán csak belekezdek újra. Szerintem elég lesz leírnom az eltelt idő egy-két meghatározó eseményét és világossá válik, hogy sajnos pont erre nem maradt idő és energia. Mindent le akarnék írni most egyszerre! Sorba szedem a gondolatokat és jövök! Addig csak egy animált képecske (gif), amint éppen egy animált biztatunk a tovahaladásra!

zúzzá' zerge a zavarba, mert jönnek a zemberek!

A zidióta zállat nem mozdult, mi meg megbróbálkoztunk a zergezargatással, mire az zavart komótossággal a zavart zörgetve patái alatt elzarándokolt a zuzmók között zabáló további zöt zergéhez. Remélem a zergék zaklatását a zosztrák zerdőőrök nem büntetik, mert akkor most nagyon lebuktunk! Azért kíváncsi lennék, hogy e jámbor kinézetű állatot ki meri közelről odébb tessékelni, vagy a bajszát megcirógatni?! Én mindenesetre nem, amíg az két bigyó kiáll a fejéből! Így még további két zergetámadást kellett elkövetnünk, hogy ne kelljen a Zalpokban töltenünk a zéjszakát, hiszen már nappal is zergeb*szó hideg volt!

aranyköpések...

a nagy leosztó!

Gyermekeink is sorra adják az okot a blogzásra, illetve a nyaralásunk, valamint a szegedi utak is adnak számos okot az írásra. Sajnos az ok nem minden. Az ok idővel kellene, hogy társuljon, de nem társul. Így  csemegézek! Így később írok az esőprogramokról, a strandolásokról és a tivornyáról a sógorokkal, miközben közös erővel "felcsíptünk" (talán egy kicsit felcsípődtünk inkább!) egy beszédmániás magyar-töri szakost, aki azért aranyos volt, de a tiszai pirkadat után már fáradtak voltunk hozzá haza felé sétálva Szegeden a körúton! Tehát voltunk sokfelé, többek között élményfürdőkben is. Ezek közül az egyik a zalaegerszegi Aquacity volt, ahol éppen jótékonykodtunk vadul! Ez Balázsnak annyira tetszett, hogy miután este, különösebb élménybeszámoló nélkül beájult, másnap közölte, hogy erősen ajánlja, hogy "TEGNAPJÖVŐRE" is feltétlenül menjünk ki a fürdőbe. Így közölte, hogy egy év múlva ismét részt akar venni e nemes eseményen, amiből neki első sorban a csúszdázás, a palacsinta és a kutyabemutató jutott!


Néha egyszerre több bejegyzést is írok! Amennyiben kedved van olvass vissza! [G]

Az eddigi legjobb út!

Nagyot mentünk szerdán munka után ismét! Most nem volt bödei őscsaritos, csupán csak ránk esteledett! Ez a karika szinte végig terepen megy és rendkívül változatos!

Jelen pillanatban a kedvenc köröm! A mi Alpokunk!

Útközben megállapítottuk FFF kerékpáros társammal és egyben második legjobb kollégámmal (mielőtt zokon venné FFF, be kell, hogy valljam, a legjobb kollégám még mindig a feleségem), szóval megállapítottuk, hogy jó helyre születtünk. Sokat nézegetem mostanában Draussen barátunk videóit és elvágyódom olykor, de rá kell, hogy jöjjek, a göcseji táj, ami a szívemhez nőtt. Itt érzem jól magam és rendkívül közel is van! a TI svájci Alpokotok! Szép filmek ugye? Azonban ez nem minden! A videótechnika csodákra képes! Tagadhatatlan, hogy a svájci Alpok szép és magas, de a mi Göcsejünk is tartogat meglepetéseket! Szép volt (itt szögezném le, hogy továbbra sem vagyok meleg!), amikor koslattunk a csatári templom mellett fölfelé a kaptatón és a patakzó izzadtságcseppek között átnézve megláttuk a fülledt völgyek páráját és a lepottyanó napot. Jó volt, amikor a mászás után megérdemelt ereszkedés után Szélföldön átgurulva újra ráleltünk a betervezett útra, aminek a végén uticélunk Nemeshetés volt. Örömet okoztak a kilátási pontok, a vandál ereszkedések, a magaslatok meghágásai és a sör a falusi kocsmában. Ijesztő és egyben különleges volt az erdő, miközben ránk sötétedett. Emlékezetes volt, ahogy' egymás lámpáinak fényét követve próbáltuk eltalálni a nyomot és nem átcsörtetni a dagonyákon. Megnyugtató volt elejteni a lihegéssel vegyült lezáró sóhajt, ami a a megérkezés tényét nyugtázta. Konklúzió: MINDEN JÓ, HA TEKERÜNK! Voltunk néhány hete a Mecsekben is, de erről, mint mindenről, amiről szeretnék nem sikerült még írnom! Így csak képekben mesélem el, pedig lenne, mit leírni! FFF barátommal bejártuk a teljes Mecseket, miközben az orfűi Panoráma Kempingben szálltunk meg! Lestrapált NDK lakókocsi letelepítve és éjszakai sörözés a tóparton! Ezen kívül viszont folyamatos tekerés!

Első napi karika

Második napi karika

FFF az Óbányai völgyben

GGG az Óbányai völgyben

Vannak dolgok amik...01

Illetve vannak személyiségek akik...! Ilyen színfolt a napomban Szervusz Üdvözöllek Pisti! Nem vagyok egy kézfogós, mindig valami megjegyzést tevős, ha kell, ha nem szóba-elegyedős fajta ember! Ennek ellenére örülök, ha Szervusz Üdvözöllek Pisti van reggel a portán. Kivételesen örülök az ő kézfogásának (mert, aki ismer az tudja, hogy irtózom a kézfogástól) és nem zavar, ha  éppen a szőlőpermetezésről, a csúszós utakról, vagy éppen az irodaház előtt elringó bögyös macáról váltunk pár szót! Jó, hogy ott van, még ha néha éppen reggeli közben is érek oda és hagymaszaggal társítva hangzik el a szervusz üdvözöllek Gergő, vagy a reggelitől zsíros kéz miatt éppen csak egy csukló-érintésre degradálódik a kézfogásunk. Soha nem kíváncsiskodtam, mert nem tartottam fontosnak az élete részleteit (ez nem az ő hibája!). Sajnos tudom, hogy nem régen elvesztett valakit, aki történetesen egy idős volt velem és kiderült, hogy a anyukám is ismeri és nem messze laktak egymástól, vagy csak a feleségével voltak szomszédok. Nem tudom, de nem is fontos talán. Önző vagyok és nekem csak a szervusz üdvözöllek a fontos! Ezt kisajátítottam! Nagyon kell reggelente, mert egy biztos pont. Persze Toncsi is kedves és a Bácsi is ellátja a feladatát, de Pisti más. Neki van valamije, ami betölti az irodaház előterét és mindenkit feltölt, aki hagyja! Szóval hajrá Pisti! Az "egyszerű" feladatod mellett nem is tudod, hogy mit végzel el nap, mint nap! [G]

Jótékonyság Aqua-City

Rengeteg Kormányhivatali és Főiskolai palacsinta rejteke gömbölyödik a képen!

Eső után...

, illetve nem is! Jobban illik a mai kalandomra, az a szólás kombináció, hogy - Eső után még inkább ne hagyd el a járt utat a járatlanért! Végre terepen tekerhettem a környéken. Most nem kellett sokat mennem a hordó-mosós, csökött kutya-rámrohanós, spicces gazda Suzukival szebe-jövős és nem ám lehúzódós, hegyi utakon. A 76-os út építése által föltárult a mennybe vezető út alsó vége. A kőfaragónál lecsorogtam a Csácsi hegyről és átgurulván a főúton szemben megleltem az erdőbe vezető utat. Igaz, hogy kapásból nagy emelkedő volt , de Szent Péter lábánál azért elkezdett újra lejteni. Igaz, hogy sok volt a dagonya is, de legalább túró-fúró csíkos hátú malacok nem voltak bennük. Igaz, hogy többször elfogyott az ösvény, de valahogy' mindig volt tovább! Egyszerűen kifejezve, jó volt és a szemerkélő eső sem zavart. Itt nem volt motoros permetező, láncfűrész, Sokol rádió! Viszont voltak őzek, mókus és a szirti sas (valószínűleg csak egy öjv volt, maximum héja, esetleg bagoly de nekem sas, mert én menő vagyok) éppen mellettem kapott szárnyra és húzott be az erdőbe! Nem láttam jól, de talán egy őz, vagy nyúl, talán egér volt a karmai között (mindegy, mert ő is biztosan menőzik éppen a faágon a haverhéjáknak, hogy elhúzott mellette az Orient Expressz százhússzal!)! Ide raktam a lementett útvonalat, Gúgli Örszből kimentve. Nem hosszú az út, de így is 2 órába telt, az eltévedésekkel együtt, mire körbe értem! Gyalog is bejárható az erdei rész is, habár ott más nincsen csak harapható levegő, csönd és gyönyörű kilátási pontok! Szép környéken élünk. [za-pa].

Fogmosás!

Telefonál! Kényelem mindenek előtt!

-Gyerünk gyerekek mossátok a fogatokat!

-Megyünk már!-fogkefe bürrögés, köpködés, esztelenkedés, vihogás, majd irdatlan röfögés-

-Balázs! Mit csinálsz?!-érdeklődtünk a távolból, miközben ágyaztunk nekik.

-Semmit!-jött a megszokott válasz!

-Halljuk!-ment a rosszalló viszontválasz, illetve a gyenge próbálkozás egy megnyilatkozás kicsikarására.

-Semmit, csak GANGARISZÁLOK!- valami hasonlóra számítottunk Balázstól, aki mindig, mindent fel tud ruházni értelemmel. Nem tudja elfogadni, hogy vannak szavak, amik csak úgy vannak! Nem hangutánzók, nem összetettek, nem leírók, csak vannak, mert jöttek valahonnét. Neki kell a tartalom, talán így jobban szereti őket és jobban a fejében is maradnak. Valószínűleg ez tükrözi azt is, hogy átlagon felüli fantáziával is rendelkezik a kölyök! Szóval a gangon riszálva jobban megy az öblítés, ajánlom mindenkinek! [za-pa]

megérkeztünk, mert...

...el voltunk ám menve. A képen látható csomagmennyiség még megdöbbentőbb volt, amikor be kellett tilitolizni a kocsiba (valahogy' hazafelé tőbb cuccunk volt!)! A ruhák fele (sajnos a strandolósabb fele!) a bőröndökben maradt.

Érik a költözés.

Hosszas próbálkozás után, mikor végül mégis sikerült eltalálni a tollaslabdát, érkezett a gyermekeinktől már megszokott, jól betaláló bölcselet, ezúttal Anna szájából.

"Sajnos Laura én nem nagyon tudhatok tollas-labdázni, mert társasházban lakom!"

Ennél erősebb indok azt hiszem nem lehet, ami eltántorít minket a társasházban-lakás rögeszméjétől és komolyan fontolóra vegyük a költözést! ;)

Van azért, ami megy a társasház tetején is!

.....maradunk!

Az arabok,

azok a rabok? Balázs kérdése elgondolkodtatott! Nem tudtam, hogy mi a helyes válsz. Azóta sem tudom és szerintem igazán senki sem tudja! Viszont lehet ötleteket adni! Mi csak annyit tudtunk válaszolni, hogy: "nem, ők alapvetően nem rabok, csupán csak arabok. Illetve egy kicsit talán mégis rabok, a hitük és a vallási rögeszméik rabjai." Nem gondolom, hogy értette Balázs, de az igazat megvallva nagyon mi sem....

....értjük meg.

Ezt is...

...ajánlom mindenkinek! Szintén 33 km hosszú, de itt a jutalomsör nem a Reiningben várt minket, hanem a Falóban. Talán így olcsóbb, mint az előző körünk, de ugyan olyan élvezetes. A rámi szerpentin persze kötelező, mivel ez Fetyó kedvenc hegyi szakasza és a jutalom nedű is elmaradhatatlan! Ezen fontos elemek beiktatásával próbáljuk mindig a köröket szervezni! Ez utóbbi is elég jó volt, de a Kökényesmindszent és Ebergény közötti szakasz alternatíváját még keressük, mert kissé vadregényesre sikeredett! Szívesen fogadnám az ötleteket. Egy kedves jómunkásember segedelmével rövidítettünk az erdőben, a Budaivölgy után Kisbük dűlő irányába. Izgalmas volt, de jobbra vágyunk e szakasz helyett! Talán, ha repülhetnénk is, mint E.T. a telihold előtt.....

Jó volt nekünk!

Akár át is költhetné az Európa Kiadó a fenti címre az egyik kedvenc dalomat tőlük. Már olyan régóta éneklik és én olyan régóta rajongok, hogy tényleg kijárna a Jó lesz nekünk dalnak a múlt idő!

Szóval jó volt nekünk, mert Körmenden ismét rajonghattunk. Meglett öregurak a színpadon, régi haverok a közönségben, pocakot eresztve és jól megváltozva. Témát nehezen találunk a beszélgetésre, még jó, hogy nagy a zaj! Régi havernők is jelen vannak, de velük nem is keressük a témát. Ők is pocakot eresztettek, akár többször is és a franc sem akar most már beszélgetni, hiszen hajdan sem beszélgetni akartunk általában! (itt jut eszembe a Bojtorján egyik dala, ami teljesen igaz lett, holott soha nem akartam elhinni, hogy ilyen is lehet egyszer!Énekelsz egy régi nótát) Szeretett feleségemmel és néhány régóta jó, haverral végig dülöngéljük a repertoárt, hol vadabbul, hol lötyögősen. Jó volt nekünk, mert ott lehettünk, nosztalgikus érzésekkel telve és hallgathattuk a kedvenc dalokat részben újrahangszerelve. A kicsi klub jellegű helyiségben a hangzás nem volt tökéletes, de ami hiányzott belőle azt hozzá képzeltük, a Jenő mikrofonjának torzulásait pedig gyorsan elfelejtettük. Nem végső soron, de úgy tűnt, hogy jó volt nekik is, mert háromszor jöttek vissza, harmadszorra már akkor, amikor elkezdték leszerelni a színpadot. Csattanóként így még megkaphattuk a Mocskos idők című eposzt is! Jó lenne nekünk, ha megint jönnének és jó lenne, ha Zalaegerszegre is! Itt be kell, hogy valljam a régi érzéshez azért hiányzott az a néhány sör, amit nem ihattam meg az autózás miatt! Így viszont kulturáltan szórakozva minden részletre figyeltem és így is jó volt nekem! (talán öregszem is és a hasam is ereszkedik...jajj) Végül ezt a szintén kedvelt dalt csak azért biggyesztem ide, mert benne rejlik egy nagy igazság: Ami az időnél gyorsabban halad, Az mindörökre a jövőben marad. Így rohanok is lefeküdni, lehet, hogy az időnél egy ici-picit lassabban!

Korán kezdi...

...apa meg irigy talán! Készül az ovi a ballagásra, naponta többször próbálnak. Talán ezért érdemes óvónőnek lenni (...persze ezt én már soha nem tudhatom meg!), látni a lelkesedést, az aranyos bakikat és a fejlődést, ami ezeket a lurkókat jellemzi egytől -egyig. Egyik nap búsult nagyon Balázs és közben panaszkodott.

-Nem mondhattam el én is a verset!...a babaházat!

-Miért nem?

-Nem engedték meg, pedig hamar vissza értem!

-Hol voltál?

-Kimentem a lotyóra!

-Kisfiam te gyakran jársz a lotyóra?-kérdeztem irigykedve.

-Néha igen, néha nem!

Nekem meg se lotyó, se versmondás! Hol van itt az igazság? Pedig nekem már akár járna is a koromnál fogva! Így marad a lotyó helyett a klótyó, az viszont egyre gyakrabban! [zapa]

Laza srác talán éppen a lotyóról jön verset mondani a ballagáson!

Tekergés...

Ma este tekeregtünk egy nagyot a skacokkal! Mindenkinek tudom ajánlani az útvonalat. 33 km hosszú, jól kiszámítható, változatos és kevés a forgalmas közút.

Tekerjetek gyerekek,

Az erő legyen veletek!

Ne törjétek fejetek,

Tekerjetek, tekerjetek!

(...és  ne sodorjatok!)

A vastag zöld az tényleg terep!

Vad-kaland

Az igaz, hogy már 10 napja történt, de emléke még mindig elevenen él bennem...Csütörtök esti tekergésem nem titkolt célja volt, hogy pillantást vessek a Csácsi Arborétum melletti erdészeti út kapuira. Egészen ősz óta nem találtam nyitva, pedig az egyik legkellemesebb bringás terepet rejtik. Vajon miért is rejtik? Erről majd máskor, most csak annyit, hogy nagyon kéne egy kulcs, vagy egy kiskapu a bejutáshoz. Farönköket nem lopok biciklin és az erdőt is tiszteletben tartom. Remélem ezzel így vannak tekerő testvéreim is!...ugye így vagytok ezzel tekerő testvéreim?!...Akkor, tehát SZKCSE (Szerezzünk Kulcsot a Csácsi Erdőhöz!). A kis kitérő után beszámolok vad-kalandomról. A Csácsi-hegy megmászása után szakítani kívántam a civilizált környezettel. A kapu nyitva volt! Áthajtottam mindkettő kapun (fő a biztonság ;)) és kezdetét vehette a mászás. A civilizációból csak a köves út és az erdőirtás, illetve a vadlesek maradtak. Szépen lassan a 76-os  út zaja is elfogyott, helyette maradt a tücsök és a különféle madarak "zajongása", maradt a naplemente és a caplatás fölfelé a kapaszkodón. Elhaladtam Tóthék kaptárai mellett is, és a hatalmas bükkfák között tova-haladva kisebb-nagyobb tetők és ereszkedések után megérkeztem az egyik kedvenc helyemre. A tökéletes észak-nyugati panorámával bíró platóról látszanak ugyan a Bozsoki-hegy házai és a völgyben feltűnik Zalaegerszeg is, de zaj ügyileg zsibbasztóan kellemes érzés az ott tartózkodás. Elhatároztam, hogy egyszer egy Szentiváni Éji bulit szervezet erre a helyre, mert nem csak a naplemente utolsóként, de a napfelkelte elsőként érhetne itt minket! Ismét elkalandoztam bocsánat!...és még mindig semmi vad-kaland! Kissé visszatekerődve megkezdtem utamat az erdőben, ahol már az út sem az az erdészeti típusú. Itt már csak az új fatelepítések vadvédő rácsa emlékeztetett az emberekre. (Jó néha ez az érzés!). Kapaszkodtam tovább fölfelé, napocska barátom pedig gurgulázott lefelé a horizonton. Ennek megfelelően a zártabb erdei szakaszokon sötétben kellett tekernem. Elszántságom kizökkenthetetlen volt, hiszen már csak a tetőt kellett elérnem és onnét már csak enyhe kis lecsorgás a völgybe és laza bokagyakorlat amíg átérek a bozsoki antennához! Mászás vége, elérkezett a tető, ereszkedés, vagy inkább mégsem!? Előttem egy kidőlt fa mögött és talán éppen a kidőlt fa miatt bevilágító utolsó napsugarak segítségével, a friss dagonyában egy kisebb kupac csíkos hátú vadmalacot pillantottam meg. Sekélyes vadászati és biológiai ismereteim okán, illetve fejlődő szülői tudásom végett úgy gondoltam, hogy kismalac nincsen anya nélkül. Anyamalac pedig védi a kis porontyokat! Jobb lesz nem zaklatni a kis gombócokat, pedig mindenem a vadas zsemlegombóccal! Megálltam, mire a kis süldők fölkapták fejecskéiket és rövid gondolkodás után...balra el! Mamóca is ott lehetett, mert erős csörtetés kezdődött balra halkulva és távolodva! Nyugodtságom nem volt kifejezhető, mert nem volt mérhető. Jó kis dagonyának tűnt az ott, a kidőlt fa túloldalán, ha malac lenné kén is ilyenre vágynék! Gondolataimban föltűnt a többi malac is, akik csak arra várnak, hogy elhúzzak! Szerettem volna tovább menni, így bizonytalanságom eloszlatására tettem egy kísérletet. A kesztyűimmel a kezemen tapsoltam egy hatalmasat. Talán Runcájsz tölcséres végű durranós-golyós puskájára hasonlíthatott a hang, talán csak már találkoztak vadásszal, vagy csak rosszak voltak az idegeik (nem tudhatjuk, hogy mennyi mesét néznek vadaink...). Mindenesetre jobbról és balról is lendületes avarcsörgés hallatszott, szerintem nem ketten és nem is öten, hanem legalább harmincan voltak. Talán a hangforrástól el, sugár irányban indultak meg, talán felém, de ezt már sohasem tudom meg. Gyors döntést hoztam és az egy helyben, egy adott idő alatt a legnagyobb szögben megfordítandó kerékpárok világcsúcsát állítottam be, vagy köröztem le! Az első nagy fogaskerék fogacskái szép párhuzamos barázdákat véstek a lábszáramba, majd vad ereszkedésbe kezdtem. Még szerencse, hogy a meglepetés a dombtetőn ért! Gyorsan vissza értem a kapukhoz, majd újra átmásztam a Csácsi-hegyen és haza! Jó volt és emlékezetes. Valószínűleg túl is reagáltam a dolgot, de jobb a békesség és elsősorban az erdő az övék, még akkor is, ha leseket és kapukat is építünk bele! Csak azt tudnám a vadászok minek ücsörögnek csöndben a lesen, ha én a zajos bringámmal akár el is gázolhattam volna néhány vétlen disznajt! Bringára vadászok!!! {zapa}

Szerintem ők is ott voltak!

Volt ott fészek...

...meg benne egy állat.

-Milyen madarat láttatok Balázs?

-Nem madár, hanem ami a vízen úszik.

-Kacsa volt Balázs?

-Igen kacsa volt!

-A kacsa is madár Kisfiam, csak már ritkán van kedve repülni!

-És apa az az állat, vagyis a kacsa fölemelte a hónaljával a tojást és úgy vitte a fészekbe.

-A szárnya alatt cipelgette a tojását a kacsa? -álltunk a kijelentéssel szemben értetlenül és próbáltunk erősen vizualizálni! Állattani ismereteink vagy rendkívül sekélyesek, vagy ide ért a sugárszennyezett felhő és bodybuilder mutáció érte a kacsatársadalmat. Mindenesetre eddig nem hallottam ilyet, hogy a kacsa mama szárny alatt sétáltatná utódait, már tojás korukban.

Balázs viszont még ezt a képzavart is tudta tetézni!

-Nem volt ám baj, hogy a hóna alá rakta, mert nem volt szaros a tojás. Edina néni előtte megmosta!

Sajnos a kép nem állt össze, de vannak elképzeléseink. Reméljük, hogy nem vadkendert legeltek a skacok a Falumúzeumban, hanem eredeténél fogva élénk Balázs fantáziája.

Úgy érzem, meg kell kérdeznem Edina nénit! {zapa}

Légből kapott ereklye!

A nagy sportágválasztón nem csak leégett nyakakkal, hanem egy igen fontos sporttörténeti emlékkel is gazdagabbak lettünk! Az egyik pavilonnál a gyerkőcök regisztráltak, miután teljesítették az akadályokat, mert értékes ajándékkal kecsegtettek őket. A csúcsajándékokat jelentő rózsaszín, vagy zöld, vagy kék lufi közül éppen Balázs választhatott. Fölfedeztünk egy összefirkált lufit az egyik úriember kezében, aki a pult túloldalán tengette az időt, talán éppen lufipingálással. Balázs természetesen a kezében tartott léggömböt szerette volna, mert az egyedi volt. Én próbáltam meggyőzni az urat, hogy kezdjen újat, mert elszúrta a kisfiam monogramját, sajnos fölcserélte a betűket. Bárdosi Sándor viszont nem készített újat és váltig állított, hogy az az ő monogramja! Ami persze igaz is, meg tudtam is, de akkor is! Ezek a mai sportolók már nem a régiek....A lufit megkaptuk, elhoztuk, lefotóztuk! Lehet, hogy egykori olimpiai ezüstérmes birkózónk lehelletét őrizzük a még meglévő léggömbünkben?!

Bohém Rapszódia

"Oh mama mia, mama mia, mama mia let me go

Beelzebub has a devil put aside for me

For me

For me"

Queent hallgattunk, mikor Balázs újabb jól irányzott szavakból összeálló mondathurrikánnal söpört végig az amúgy sem rossz hangulatunkon!

-Apa fordítsd föl a nyelvet!

  _néztük a cipőjét, néztük a száját, de nem esett le a nyelv-kapcsolat_

-Fordítsd föl, te tudsz angolul!

  _most már leesett, de nem fordítottunk, sok Queen dalt talán jobb is, ha nem ismerünk magyarul!_

[za-pa}
ez korábbi volt, de hasonló: http://vagyunk.blogspot.com/2011/03/dvd-koor.html

C/M

Versenyre készültünk, nevünk is volt. Csupán csak a 4 fős csapat nem akart össze állni! Illetve pereceltem egy nagyot vasárnap a pályakeresgélés közben az Alsó Erdőn. Zúzódások test-szerteszét és a sisakom ripityára törött (azóta találtam helyette egy kifutó terméket a Tízpróbában!). Mindez még mindig nem tántorított, habár ötletem sincsen, hogy hogyan nyúztam le a bal lábszáramat, miközben a jobb könyököm és a jobb csípőm zúzódott, illetve a sisak tarkó-tájékon törött ki? Ágyék táji lila foltom is van ám (talán a fölső vázcső?), ilyen még sosem volt, pedig már sokat estem. Bringa megúszta, talán azért mert ő le is maradt mögöttem 4-5 méterrel! Beléptem újra a KTT-be (Kormányon Túliak Társasága - mindenféle politikai színezet nélkül!;) Szóval nem tántorodtunk el még így sem, kitartó csapattársammal Fetyóval (az első Farkas , aki tekerni tud!), de ma kimentünk tréningezni. Állati jó a terep, de kimerítő volt (én már tegnap is próbáltam, de nem mondtam neki semmit, nem vagyok fék!), nem mentünk sokat, de azt intenzíven!

Konklúzió: ...ketten nem fog menni!...5-5 óra sok  fejenként!...szűk a csapás, mi lesz szegény profikkal, még előzni sem tudnak!...és egyébként is csesszék meg, hogy éppen most van fesztivál a városban! NEM INDULUNK!...majd talán jövőre!...előtte hosszan tréningezünk és lesz egy jó stratégiánk is, de idén még nem megyünk! Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, meg hát szombaton lesz 5 éves....Tehát Balázs megkapta az első komoly bringáját. 20 colos, alu vázas, teleszkópos, V-fékes, stb. Én behugyoztam volna, ha ilyet egyáltalán venni lehetett volna ennyi idős koromban a környéken. Szerintem föl sem fogják, de mindegy, nem a háláért vesszük és tesszük! Nekem örömöt okozott! Rá nem ülök megígérem, de már többször megnéztem a teraszon, az utóbbi órákban. Remélem jó bringás-utód lesz belőle, habár már Za-Nya húzza a száját!

A csapatnevünket azért még leírom, mert így lesz nyoma és nem-lenyúlható. A C/M annyit jelent, mint ciklikus permutáció, ami a sok-sok megtett kör rendezésére utalhat. Ezt egy kicsit angolosítottuk és bringásítottuk, így lettünk Cyclic Permutation, Fetyó szerint Cyclic/Mutáció! (Akinek a rendszeres magömlés ugrik be erről a két szóról, annak ajánlok egy matematikai fogalommeghatározót!) [za-pa]