Az első foghíj!

Megígértem kisfiamnak, hogy feltétlenül közzé tesszük eme világrengető esemény leírását.

Az úgy esett,

hogy Balázs fogacskája

rendkívül kimozgósodott,

lötyögött és kiesett!

GIF___klikk!

Lehetne ilyen egyszerű is, de nem volt az. A Karácsony előtti napokban valóban már nagyon mozgolódott, amin még sokat segített a folyamatos nyelvvel történő hintáztatás és újjal történő csavarintgatás. Tetszett Balázsnak a dolog és rendkívül büszke is volt, újságolta mindenkinek! 25-én reggel legózgatás közben Balázs bejelentette: "Kiesett a fogam!". 5 percig nézegette nyugodtan, majd heves érzelemkitörés közepette konstatálta, hogy őt hatalmas veszteség érte. A kipottyant résztől, immár eltekintett és a hiányhelyet kezdte vizsgálgatni. Az őrület határán rohangált körbe-körbe, mert a nyelve nem azt érezte, mint korábban és ráadásul még vér is szivárgott a tátongó lyukból. Csendes sírdogálások és vad őrjöngések váltogatták egymást. A megnyugvás érdekében eszünkbe jutott fogtündér, de Anna lebeszélt róla minket! Joggal kifogásolta, hogy akkor az ő kihulló fogainál miért nem volt? Lassan csitultak a kedélyek, majd fényképezkedtünk és kidobtuk a kihullottat! Nem gyűjtögetünk fölöslegessé vált testrészeket. (...elgondolkodtam, hogy minekutána több gyermek érkezésére nem számítunk, nekem mim fog leszáradni és a szemetesedényben landolni?! Hiszen fölösleges!)

Másnap már megint büszkén újságoltuk az eseményt! Már nem vérzett, nem hiányzott és tisztán látszott, hogy kicsit odébb, kicsit csálén ugyan, de jön az utánpótlás!

Kicsit meg is sajnáltam fiacskámat, mert szomorúan közölte egy ismerőssel, aki a fogtündér felől érdeklődött, hogy " Apa nem hisz a fogtündérben, csak a fognyűvő manóban sajnos!".

Itt már büszkén!