A várva várt hétköznapok megnyugtató....

....napirendje, ami pihentet!

Alig vártuk már, hogy végre dolgozhassunk, mert elfáradtunk és kimerültünk. Fura paradoxon, de igaz. A munkanapok ciklikusan ismétlődő rendje és kiszámíthatósága pihentet és megnyugtat! Feledteti a Karácsonyi és a Szilveszteri időszak bejgli illattal kevert pálinka gőzben kavarodott, gyermek ricsajos, unásig ismételt filmes, rokon lerohanásos kavalkádját! Remélem mások nem így élik meg!...és be kell vallanom, hogy MI SEM! Imádjuk ezt az időszakot és a körülmények, amiket leírtam, teljesen mellékesek, ahhoz a tényhez képest, hogy együtt vagyunk vidámságban, szeretetben és folyamatos eszetlenkedésben.

Vissza a jövőből

Most a csöpögős-bekezdés után egy-két új és régi szösszenet, a nagy érdeklődésre való tekintettel (J és B figyeljenek!!!)

....és mi vagy te nekem kisfiam?-kérdezte Anya

-a szeme fényed!-válaszolt Balázs

-mi vagyok én teneked?-kérdezte Timi, valami az előzőhöz hasonlatos aranyos válaszra számítva.

-te vagy az Anyukám, a szülőm, meg a felnőttem is!-jött a gyors válasz!

...................................................................

Előre a múltba

Egyik este zajlott a vad fürdőzés, de most egy kicsit több víz volt a kádban és rengeteg hab is keletkezett (talán izgalmasabb rész lehetett a híradóban...). A gyerekek nagyon élvezték, talpig bekenték magukat habbal és a fura hab sapkákon és szakállakon jóízűeket kacarásztak. A kád oldalán lévő dugó kezelő kézibizgentyű krómozott felületén látták magukat és úgy próbálták kialakítani az alkalmi és rövid életű sminkeket! Miután Anna vicces arcot törölt magának és a Balázs felé fordult, a következő párbeszéd zajlott le:

-Balázs hogy' nézek most ki?-hangzott el a naív kérdés

-Miért Anna ki akarsz nézni?-jött a kimerítőnek nem nevezhető , de frappáns válasz.

{zapa}