tervezett meglepetés

Miután elhagytuk az 1209 mBf magasságban lévő Hüttét, ahol sikeresen bevettünk két ampulla sört (potom 6,2 Euróért) és ahol megjegyeztük, hogy ezeknek a bajor hüttetündéreknek milyen jó alkattya van (biztosan gyalog járnak dolgozni), illetve becéloztuk a helyes irányt, a Hochlantsch felé indultunk.

Hangulata is van, az árak mellett!

S'öröm! Fejem nem ezt tükrözi, pedig de...!

Tudtuk, hogy hátralévő utunk a csúcsig már csak cirka (circa mondaná az osztrák) 500 m, de mindez függőlegesen! A maláta biztosította lelkesedésünk, lendületünk és optimizmusunk hamar távozott a homlokunkon keresztül. Kalandvágyunk és a csakazértis-érzés viszont tovább fűtött bennünket. Az átélt első zerge-kaland és a lenyűgöző panoráma pedig további erőt adtak.

Zerge a kedvezőtlen profilja felől nézve

___Hadd meséljem el itt Norbi kalandját az első Zebulonnal! Az erőltetett menet közepette, mikor minden vízszintesen megtett méterhez ugyan ennyi társult függőlegesen is (építészek, utasok és fizikusok ezt hívják 100%-os emelkedőnek, vagy lejtőnek) gyakran mentünk lehajtott fejjel, figyelve lépéseink helyzetét. Elöl N., hátul G., loholás a csúcs felé, mindenütt gyanús fekete-barna bogyók! Talán kecske, talán nagy nyúl! Zerge? Á, dehogy! Kicsit úgy voltunk vele, mint a török Mehemed, ki so'se látott tehenet. Ez a zerge-dög meg ki gondolta volna, hogy olyan szinten a környezetébe illeszkedő, hogy Norbi kis híján felöklelte. Szerencsére nem tette, mert hősünk sokkal kisebb szarvakkal rendelkezik, mint a célállat! Éppen fölnéztem és sikerült csendesen, de annál határozottabban figyelmeztetni útitársamat a veszélyre! "Előtted, 5 méter, 11 óránál, valami állat!" A figyelmeztetés olyan jól sikerült, hogy N. a fizika törvényeit meghazudtoló szökelléssel egy vastag fa mögött termett, ahol nem sokat teketóriázott és japán turistákat megszégyenítő ügyességgel, a következő másodpercben már filmezett és fotózott a rejtekhely védelméből. Hosszasan elemeztük a közben komótosan megforduló állatot, aminek a neve, talán a stressz hatására beugrott, pont úgy mint Norbi a fa mögé! Itt kell, hogy megállapítsam, a Zerge a szarvai irányából sokkal jobban néz ki!___

Szinte mindenhonnan látszott!

Nézek körbe....kereszt és SZAKADÉK

Kis természettudományi kitérő után folytatódott az erőltetett menet. Fotóztunk, keveset beszéltünk, izzadtunk, de jól haladtunk. Egy szusszanásnyi pihenőnk alkalmával elővettük magyaros mivoltunkat. Azonban nem csárdást jártunk, nem népdalokat énekeltünk, de még csak nem is gyulai kolbászt ettünk, vagy unicumot, esetleg tokajit ittunk! Csupán csak pesszimista képeket kezdtünk festeni a csúcstámadásunk körülményeiről. Elgondoltuk, hogy több órás küzdelem után majd állunk a magaslaton, amit elértünk és a célul kitűzött csúcs ugyan előttünk van 200 méterre , de még, addig útba esik egy 1000 méteres szakadék.......

A hőn áhított keresztet már régóta láttuk és élt bennünk az elhatározás, hogy az érintése nélkül, haza nem megyünk. Haladtunk tovább, a terep durvult, a magaslatot elértük, a keresztet megláttuk.......SZAKADÉK! ...Mondják, hogy a remény hal meg utoljára...! Kis séta után a gerincen, megláttuk azt a nyerget, ahol eljuthattunk a célig! [Berger Za-Pa]

A megérdemelt érintés (valójában vad kapaszkodás a kegyetlen szélben)

Spitzmannok a Hochlantschon!