Már régóta tartozom a sógoroknak, bocsánat a SÓGOROKNAK, mert biztosan megkövetelnék a nagybetűt és ha szigorúan vesszük meg is érdemlik. Régóta tartozom, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Talán ki is jár nekünk, hogy bejegyződjünk és megjegyződjünk. Megérdemeljük, mivel élen járunk a tradíció teremtésben, az emlékezetes létre hozásában, a megismételhető élmények megalkotásában.
Ritkán alakul úgy, hogy alkalmunk nyíljon szervezett szerveződésre közösen. Van úgy, hogy spontán szerveződésben vagyunk csak, van hogy sokat gondolkodunk és szervezünk. A Karácsony és Szilveszter közötti időszakban kijutott mindkettőből. A favágás után (meghackeltük az erdőt - monitorfejűek kedvéért, hogy értsék!), ami természetesen "jól" előkészített és tervezett volt, megspékeltük a másnapot egy spontán kalanddal. Érdekes, hogy mindig föltaláljuk magunkat és a buliindító kínos hallgatás is teljesen elkopott már. Mindez annak ellenére működik, hogy telesen más a gondolkodásunk és a karakterünk! Persze a jellemünk egyforma és tiszta, illetve egyformán jóképűek is vagyunk (főleg én! a szerk.).
dec. 29. kimentünk a hegyre fát vágni. Judit-taxi kivitt minket. Kocsi megpakolva felajzott favágókkal, frissen generálozott láncfűrésszel, védőöltözékkel, védőitallal, védőétellel (ez a védőital káros hatásaitól véd!). Amíg J. öltözött a természet lágy ölén, mi kettesben B-vel kihackeltünk egy fát bemelegítésnek. J. készen lett (fess fiatalember nem nagyolhatja el a beöltözést sem), fölmásztunk a dombon, aztán célzóvíz, taktikai megbeszélés, vágás. Célzóvíz, teásfröccs (szégyen, de nagyon hideg volt az idő, a sima tea meg még kínosabb lett volna!), vágás. Rakatolás következett, mert volt már mit! Célzóvíz, teásfröccs, végül célzott víz (a védőitalok következményeként). Ebéd! Csak parasztosan fogyasztva, házias ízekkel, folyamatosan jól leúsztatva házias italokkal, de az étel mindig STIHL-szerűen lett szeletelve!!!
Szerintem a kép magáért beszél! A védőétel elfogyasztása után levezető munka következett. Kis tűzrakás, kis vágás, kis rakatolás, NAGY VÉDELEM. Sajnos otthon maradt asszonyaink megelégelték a várakozást, így Judit-taxi megérkezett. Hangos dudaszóval tudatta, amit már régen láttunk, hogy a domb aljában várakozik. Nem mentünk, mi már úgy vagyunk ezzel a dologgal, mint az öreg kecske a hegytetőn. És be is jött, mert fel is jött!
Pakoltunk, oltottunk és gondoskodtunk, hogy védőital haza ne kerüljön! Sőt találtunk a polcon éppen 3 darab (a sors keze!) Underberg itókát is, úgy gondoltuk, inkább minket védjen és most!
Otthon nem lettünk megdicsérve, gondolom a füstszagunk miatt. Pedig a munkánk eredményes volt!
A következő éjszakai spontán szerveződésünknek csak az útvonalát írom le. Szerintem zalaegerszegi sorstársainknak elég beszédes így is.
A minőség hanyatlása egyenes arányban áll az idő előre haladtával!
1.Terra (kaja-fehérbor Lászlótól-famous grouse)2.Jazz (ismeretlen eredetű whisky, ismerős üvegben)3.Mamma Africa___majdnem, de zárva, így kényszer megoldásként a Taboo Bár a szomszédban (Csillag születik Törpe dalolt a mikrofonba! Így már tök mindegy típusú whisky)3.Jazz (nem adtak már semmit, állítólag a kassza lezárt! Nem mintha használták volna addig is!) 4.Vörös Sárkány (Wurlitzer és tökmindegy whisky!) 5. Itthon (a család megint nem örült! Biztosan még érezték Józsin és rajtam az előző napi füstszagot) Tovább nem részletezem, Timi és Judit szívesen mesélnek szerintem! Talán még a gyerekek is. Talán elmesélik, hogy szegény apának olyan vörös volt reggel a szeme attól, hogy egész éjjel azt a biciklit hegesztette a Józsival, amit reggel a nappali közepén találtak! (za-pa)
