Szeretjük a téli sportokat.

A banda!

Régóta formálódik kis családunkban, hogy megszeretgessük a hideggel együtt járó kikapcsolódásokat. Szeretjük a szánkózást, talán azt mindannyian. Szeretünk korcsolyázni, majdnem mindannyian. Szeretünk síelni szinte már mindannyian. A korcsolyázás a hétvégén meg volt! Jó volt és megyünk még. Öt gyerekkel próbáltam ötféle lépést, bocsánat csúszást tartani. Szülőtársaim a jégen már csak csekély mértékben voltak jelen. A mostanival együtt már az én gyakorlatom is legalább 2,5 órára rúg. Szegény kiszolgáló személyzet-családtag a lelátón várt termoszban teával, papírzsebkendővel, lefagyott lábbal, de ugrásra készen. Kölykök együtt voltak, boldogok voltak, mozogtak és FÁRADTAK!

Vakuként a zseblámpa szolgált
Csácsban, a sötétben.

A mai kalandunk nemcsak téli és hideg, de különleges is volt. A tél beálltával ránk tör egy állandó hiányérzet, ami csak a hó leesésével kristályosul ki. Ekkor tudatosul bennünk, hogy a szánkók már megint a hegyen maradtak. Amely állapotnak ugyan van logikája, mert hol, ha nem a hegyen lehet jókat csúszni, de mégsem tökéletes a történet. Eddig minden évben a jó hó hét közben esett le és hétvégére csak a kacat havat lehetett meglelni a terepen! Megelőzvén a bánat beálltát fölkerekedtünk és elindultunk a szánkókért! Fél öt még nem késő, nagyon sötét sincsen, de éhenkórász kölykeinkkel nem lehetett egyből bele vágni a túrába. Haza loholás-étkezés-öltözés-indulás-elakadás! Persze megkaptam egyesektől, hogy akinek nincsen hólánca az kerülje a lejtőt, de főleg az emelkedő, viszont ha lenne sem raktam volna föl! (ennek ellenére éppen szeretnék egyet rendelni, illetve kettőt, de lehet, hogy a pótkerékre is veszek! Segítsen aki tud jó áron 205/60/16 kerekekre!) Szóval nem ijedek meg a hótól. Egyik elvem, hogy télen is csak bátorság meg lendület kell az utakon, aztán, ha elakad ott lehet hagyni és irány gyalog tovább! ...ez így is lett! Annyi szépséghibával, hogy az elakadási helyzet jóindulattal sem volt a forgalmat nem akadályozónak tekinthető! Amikor már a kipörgésgátló sem segít, akkor jön a bepörgés (bepörgésgátló pálinka meg még téli vezetésnél sem ajánlott!) Így, mivel még csak apuci vezet rendszeresen a családban, maradtam a volánnál és hintáztattam a hajót. Néha anyuci és a gyermekek is besegítettek a lökésbe, persze csak szigorúan a domboldal felől! Eredmény semmi! Rövid lapátolás a metrós cuccolóládával, aztán újra hinta! Család lendül, autó mozdul, bizonytalan úttartás...inkább hátra sem nézek! Család elöl fut utánam, nagy gond nem lehet! Ez csak egy kocsi, javítható! Avagy két kocsi, ha a kereszteződésben állót is számolom. Hófal elkerülve, idegen jármű elkerülve...aszfalt! Örömkönnyek és fellélegzés. Leparkoltam, aztán rövid öltözködés és már indult is az éjszakai kalandtúra, egy darab zseblámpa bátorító erejével! Szép volt és zsibbasztóan nyugodt és csöndes és puha. A havas táj éjjel sem sötét, így jó láttunk! Érintetlen és mély hóban caplattunk föl a pincéig. Gyerekek már fölfelé is fetrengtek a hóban, nagyon élvezték! Az overál-öltözet ellenére nem csak kívül, de belül is havasak lettek. Ismét rövid öltözés, szánkó keresés és indulás lefelé, mert igazi célunk a Május 1. liget volt! Ott kivilágított szuper pálya alakul ki spontán, az első hópihe leesése után egyből. Szóval elindultunk a pincétől és csúsztunk, ahogyan lehetett a mély hóban. Nem számított a sok hömbölgés, a hó hidegsége a nyakban és az arcon, csak egy számított az önfeledt kikapcsolódás! Csúszás-húzás-tisztító topogás-pakolás-beszállás-indulás-Május 1.. A Május 1-i program a szokásos volt: virsli, vurstli sör, vattacukor, ....Bocs az más! Tehát hócsata-szánkózás-hóember és végül irány haza. A hóemberkészítés ráadás program lett, mert a Mindigelégedetlen Schifterannakisasszony és a Folytonduzzogó Schifterbalázsúrfi ábrázatát elnézve nem mertük megkockáztatni, hogy hóember építés nélkül haza jöjjünk! Így fogtunk egy picike, de kész hóembert és az általunk készített óriási hógömbre (ez a hóember lába állítólag) ráemeltük. Aki a képen ráismer hóemberére (a teljes figura felső harmadában látható!), az jelezze és kárpótoljuk nyáron két gombóc fagyival, de tölcsér nélkül! Így telt az esténk, ma és a mesélés meg elmaradt! Ezt holnap még a szemünkre fogják hányni...:) [ZaPA] PÁR KÉP ITT! KLIKK!

Hóemberek keresztezése.

"Hátradőlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"