…és aki legjobban várja a Karácsonyfa leszerelésének napját!

Hétköznap

Mi várjuk, mert a lakás vissza nyeri végre hétköznapi állapotát és végre elférünk. Várjuk, mert addigra enyhül a bejgli illat, de marad a bejgli háj. Talán addigra elfogy a lencse-, a francia-, a bab- és a füstölt sajtos kukorica saláta. Visszakerülnek a pincébe az italok a teraszról. Elcsomagolhatók az egyéb, Karácsonyra gerjesztő installációk a lakásból. Beáll a hétköznapok biztonságot sugárzó, nyugodt rendje. Mindenki jár dolgozni, isibe, oviba és sportolni. Na és a fa…, a Karácsonyfa…, a 3,5 méteres, alul 2 méter átmérőjű! Ő is távozik! Sajnáljuk, mert szép, de sajnos makacsul ragaszkodik a helyéhez és nem hajlandó cseppet sem összehúzni magát. Bezzeg, ha élne és lehetne vele beszélni, hogy menj odébb, vagy ne potyog, vagy, hogy húzd ki a konnektorból az égősorodat! Akkor talán maradhatna is! Talán tavasszal kisétálna a teraszra, mi meg gondosan öntözgetnénk. Decemberben pedig besétálhat, feltéve, hogy nem nőtt egy centit sem és földíszíti magát! Kevésbé fájna neki is és nekünk is, de ez nem így megy sajnos.

Viszont ezek az elképzelt eszmények ébresztették bennünk fel a gondolatot, hogy létezik egy fenyő, aki mindenkinél jobban várja a karácsonyi időszak végezetét (Vízzkereszt, vagy nekem nyolc). Érdekes Karácsonya lehet a Négyszögletű Kerekerdő Nagy Zoárdjának, a lépkedő fenyőfának. Elképzelem, ahogy Mikkamakka Ló Szerafin a kék paripa hátán állva felhelyezi a csúcsdíszt, miközben Dömdödöm eldömmögi a Csendeséjt, Aromo a fékezhetetlen agyvelejű nyúl pedig osztja az észt Szörnyeteg Lajosnak, az együgyü behemótnak! Bruckner Szigfrid szokás szerint zokog, mert kivénhedt cirkuszi oroszlánként még a keze is remeg és elejtette a díszek dobozát. Talán Maminti a kicsi zöld tündérlány meg a konyhában tüsténkedik és aprócska varázspálcájával piskótát kever, habot ver és gázlángot gyújt! Nem tudom biztosan, de így lehet! Abban viszont biztos vagyok, hogy Zoárd szenved a díszektől, retteg a csillagszórótól és a gyertyától, de tűr! Tűr, mert szeret örömet okozni és tudja, hogy csak néhány nap az egész. Azt is tudja emellett, hogy ebben a pár napban ő van a középpontban, egyéb napokon meg amúgy elég mellőzött. Összefoglalva, Zoárd várja a 6-át kicsit nagyon, vagy nagyon kicsit!

Zoárd jövőre!

A logika és az ész gyakran győzedelmeskedik!

Vannak szavak, amelyeket továbbra sem fogad el Balázs úgy, ahogyan vannak, ahogyan jöttek, ahogyan megszoktuk. Minden fura szót így igyekszik a kapcsolódó tartalommal megtölteni és ez hihetetlen rafinériákon keresztül ugyan, de általában sikerül is! Újabban már komoly eszmefuttatásokat is kapunk, amiket sokszor a kedvenc tévécsatornájában (DaVinci Learning) hallottak és látottak inspirálnak! Így született a mai legfrissebb szösszenet is.

"Az bizti Anya, hogy az utolsó Leánderföldi Ember nem tudta magát biztonságba eltemetni és a tökevő állatok megtalálták és megették!" (gyk.: Leánderföldi=Neandervölgyi, tökevő állatok=dögevő állatok) A fülét vizsgáltattuk és jó, így nem az a probléma forrása! Illetve nincs is probléma! Szerintünk ez érték és még meg is nevette minket vele, napjában többször is!

Tegnap például az ovis bábszínházról mesélt, ahol egy fekete ruhás fantomműves a kezével így csinált, meg úgy csinált és nagyon jó volt! (gyk.: fantomműves=pantomimos).

A karácsonyi időszakban pedig egyik reggel szomorkodva közölte, hogy neki félálma volt, mert Anna fölébresztette pedig még nem is fejezte be az álmodását!

Uncsitesók!

Kis-leánykánk, Anna sem törpülhet el Balázs fényezése közben. Ő már egy komoly csajszi, aki partner minden játékban és átverésben is! Így mesélte el (be) Balázsnak, hogy a Jézuska a Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyében most is ott van a nappaliban és mindent lát. Így a fogmosás végre gyorsan megtörtént és pár percig tökéletesen jó fiunk volt, aki mellesleg gyanakvó és sanda pillantásokkal felvértezve körbe is járta a lakást, hátha kicsit félre libben Harry köpenye!

Szavak nélkül...

Az első foghíj!

Megígértem kisfiamnak, hogy feltétlenül közzé tesszük eme világrengető esemény leírását.

Az úgy esett,

hogy Balázs fogacskája

rendkívül kimozgósodott,

lötyögött és kiesett!

GIF___klikk!

Lehetne ilyen egyszerű is, de nem volt az. A Karácsony előtti napokban valóban már nagyon mozgolódott, amin még sokat segített a folyamatos nyelvvel történő hintáztatás és újjal történő csavarintgatás. Tetszett Balázsnak a dolog és rendkívül büszke is volt, újságolta mindenkinek! 25-én reggel legózgatás közben Balázs bejelentette: "Kiesett a fogam!". 5 percig nézegette nyugodtan, majd heves érzelemkitörés közepette konstatálta, hogy őt hatalmas veszteség érte. A kipottyant résztől, immár eltekintett és a hiányhelyet kezdte vizsgálgatni. Az őrület határán rohangált körbe-körbe, mert a nyelve nem azt érezte, mint korábban és ráadásul még vér is szivárgott a tátongó lyukból. Csendes sírdogálások és vad őrjöngések váltogatták egymást. A megnyugvás érdekében eszünkbe jutott fogtündér, de Anna lebeszélt róla minket! Joggal kifogásolta, hogy akkor az ő kihulló fogainál miért nem volt? Lassan csitultak a kedélyek, majd fényképezkedtünk és kidobtuk a kihullottat! Nem gyűjtögetünk fölöslegessé vált testrészeket. (...elgondolkodtam, hogy minekutána több gyermek érkezésére nem számítunk, nekem mim fog leszáradni és a szemetesedényben landolni?! Hiszen fölösleges!)

Másnap már megint büszkén újságoltuk az eseményt! Már nem vérzett, nem hiányzott és tisztán látszott, hogy kicsit odébb, kicsit csálén ugyan, de jön az utánpótlás!

Kicsit meg is sajnáltam fiacskámat, mert szomorúan közölte egy ismerőssel, aki a fogtündér felől érdeklődött, hogy " Apa nem hisz a fogtündérben, csak a fognyűvő manóban sajnos!".

Itt már büszkén!

Aktuális...

(az alábbi leírás ma fogalmazódott meg a fejemben, nem előzi meg hosszas kutatómunka és senki nem is halt bele a kísérletekbe, így nem is kell túl komolyan venni!)

A legfontosabb vásárlási hormon a Tescosteron! Ez az elsősorban női egyedekben kimutatható, rendkívül bonyolult vegyület, az összetettsége ellenére elég egyszerűvé teszi hordozóját. A molekulalánc 6 pénzmolekulából, 2 akciós kuponból és egy bevásárló kocsival társított hímnemű egységből áll. A Tescosteron túltengés egyik figyelmeztető jele lehet, a buxahorpadás és a hímnemű egyedek (akik nem rendelkeznek vásárlási hormonnal, viszont leginkább a nemi hormon termelődés fokozódására vágynának!) esetében idegi kimerültség okozta agresszió és multigyűlölet léphet fel. Az egyensúly fenntartására ajánlott két üzlet között felkeresni egy kávézót, vagy időben hosszan elosztani a hormonzavar okozta vad hajszát.

(Kedves feleségem ne vedd magadra, mert te szerencsére nem vagy e hormon gazdája és ezt nagyon köszönöm!)

Tescosteron. A két vörös egyike a hímnemű összetevő feje, a másik meg a...

A Puhik....

A Puhik valóban megérdemlik a nagybetűt. A Puhik családtagok. A Puhik Balázs eddigi életkéjét végig kísérték és a Puhik most a végüket járják. Nehéz megmagyarázni a Puhi érzést, de megpróbálom. Vannak ugyebár a közönséges puhik, amiket talán nem is illik így nevezni, még kisbetűvel sem! Ezek a Pampers vízilovak. Gondolom sokan ismerik, mert hatalmas üzleti fogás volt. Pelenkát már rég feledtük, de a kis dögök még mindig itt vannak! Ilyen Pamperes féléből még nekünk is van 6 db, mert Timi félve a leamortizálódástól össze vadászta őket a vaterán! Kár volt, de nem sejthette, hogy az a 6 soha nem lesz olyan, mint az a kettő eredeti, akik kiérdemelték a megtisztelő Puhi elnevezést. Ők Balázzsal kelnek és fekszenek. Utaznak velünk mindenhova és óvodába is járnak. Ők szakadtak, nyúlottak és egyre ritkábban moshatók, így kissé szaglanak is. Remélem valamelyest sikerült tolmácsolnom a Puhi érzést! Sajnos a kis háziállataink a végüket járják, hamarosan meg kell szabadulnunk tőlük. Balázs még gyakran tömögeti őket reggelente, miután össze gyűjti az éjszaka kitornászott szivacstörmeléket és ujjaival megpróbálja vissza tölteni a Puhitestbe! Sajnos nagyon fognak hiányozni, az újak pedig nem megfelelőek, így alternatív megoldásban gondolkodunk. Úgy néz ki, hogy Boci lesz a befutó (róla majd 4-5 év múlva írok!). A történet itt le is záródna, de a napokban megesett egy párbeszéd Anya és Fia között, ami szorosan a témához kapcsolódik. A karácsonyi vágyak taglalása közben hangzott el a következő:

"Anya! Én puha vízilovat akarok a Jézuskától, de olyat, amit jól bepuhitott már, olyat amivel sokat aludt a Jézuska!"

Úgyhogy Jézus, itt a feladat! Tudom, hogy már nem sokat alszol Karácsonyig! Talán csak egyet, vagy kettőt (, mint rendes építész leadás előtt két héttel!), de kérlek ne hagyj minket cserben, ha szeretnéd Balázst még hosszú távon megtartani a beléd fektetett hitében! Üdv.: [Za-Pa]

Puhik végstádiumban.

Puhi reggeli tömés után.

Ez sem semmi!

Ez egy gif ám, animálva érdekes, úghogy klikk!!!

A csaj a lányunk! Kicsit aggaszt a jövőkép! ...nem, nem mi máshogyan képzeljük. A miénk nem, csak a másoké! Mi tartjuk magunkat! Elveink vannak és ez a gyerekekbe is átoltódik. Ugye így lesz! Erősítsetek meg a hitünkben! [Za-Nya+Za-Pa]